8. A felelős és elszámoltatható autonómiánál még sehol nem találtak ki alkalmasabb szerveződési formát az egyetemi működés számára.
A mindenkori államhatalmi hátterű bürokráciák számára az egyetem kellemetlen terméke az euroatlanti kultúra- és társadalomtörténetnek. A tudomány értékeire és normáira alapozó egyetemi teljesítmény ugyanis nem csupán példázza, hanem a gyakorlatban megvalósítja, hogy a szabad és felelős polgárok képesek a közösség üdvére és a maguk kibontakozásra hatékonyan teljesíteni, együttműködni, mind függetlenebbül az állami gyámkodástól és szabályozási kényszerességtől.
Ezt a hagyományt a szovjetizált ideológiai uralmi ambíciók letűntével a technokrata-monetarista szellemű államigazgatási irányzatok igyekeznek megtörni. Pedig egyértelmű történeti tapasztalat mutatja, hogy például az Egyesült Államok technológia-fejlesztési sikertörténete a Vannevar Bush-doktrína második világháború utáni érvényesülésének köszönhető, vagyis az autonóm egyetemekre alapozott kutatás-fejlesztés keretei között zajlott. A világ legjobb egyetemeinek irányításában ma is a professzionális menedzsment által támogatott akadémiai vezetés a jellemző megoldás.
Természetesen az autonómia igényét csak az igazolja, ha a közpénzekkel történő gazdálkodása teljességgel átlátható, ha az egyetem elszámol a rábízott közvagyon működtetésével a döntéshozók és a társadalom előtt, ha a gazdálkodási fegyelem megsértése komolyan szankcionált. Ehhez érvényesíteni kell a takarékosság és a teljesítmény elvárásait, ami nélkülözhetetlenné teszi a professzionális gazdasági menedzsment jelenlétét.
Egyetemi vezetők tudományos teljesítménye
Forrás: A.H. Goodall: Socrates in the Boardroom. 2009.
Egyetemi Polgár 
Egy hozzászólás a “Autonómia, professzor-rektorok”