A rendszer működését ismerjük, az egy másik beszélgetés tárgya (ahogyan a mostani némely felszólamlók múltbéli, khm, magatartása, ebből következő hitelessége is…).
Itt most a politikai megmondások világát félretéve (úgy vélem, ez hasznos, a dolognak magának a látásához), csak felsőoktatási szempontból néhány megfontolás a mai törvényhozási lépésekhez (közcélú egyetemfenntartó alapítványok szabályozása). Ezek kiindulópontja az a belátás, amit blogunk többször és határozottan képviselt: az egyetemi működés, tudományos kutatás legcélszerűbb (és társadalmi missziójából adódóan is képviselendő) formája az autonómia, lett légyen bármilyen típusú a fenntartó.
- Az alapítványi fenntartási modell szétválasztja az érintett egyetemeknél az eddig összecsúszó fenntartói és szabályozói/felügyeleti szerepeket, ez célszerű.
- A finanszírozás tekintetében az érdemi vagyonjuttatás elmaradása és/vagy késlekedése prolongálja a különalkuknak kitett kiszolgáltatottságot.
- Az infrastruktúra egyetemi tulajdonba kerülése jó fejlemény (ezt a kétezres évek közepén az akkori kormányzat nem engedte.)
- A költségvetési gazdálkodástól való függetlenedés nagy lehetőség, ha jól csinálják.
- A közalkalmazotti státusok felszabadítása régi (és megfontolatlan) liberális követelés volt, meglátjuk, hogyan élnek vele most az egyetemek.
- Biztosan vissza kell majd állítani egy adott oktatói (vélhetően professzori) körben a határozatlan idejű, véglegesített státusok körét (“tenure”).
- A józan alapítványi kuratóriumok legalább az eddigi, de inkább bővebb autonómiát tesznek lehetővé, a tudomány és felsőoktatás alkotmányos autonómiájának szellemét érvényesítve (erre vannak jó példák most is, pl. Győr.)
- Ahol nem, ott komoly konfliktusok révén fogják megtanulni a kuratóriumok, hogy ezt meg kell tenniük. Ezt megelőzendő, a következő években (bárki is lesz kormányzati pozícióban) törvényi szinten kell meghatározni az egyetemi autonómia garanciáit a fenntartóval szemben.
- Szabályozási feladat a kuratóriumi tagok személyes felelősségét/érdekeltségét intézményes mechanizmusokkal meghatározni az egyetemek célszerű és színvonalas működésében.
- Azért is elengedhetetlen lesz az egyetemek és kuratóriumok viszonyának bölcsebb rendezése, mert az egyik legfőbb motívum, az óriási finanszírozási többlet mértéke akár bizonytalanná is válhat (Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz hitel-komponensének ügye).
Összefoglalva: lesz bőven teendő, amin az egyetemi polgárságnak komolyan el kell dolgoznia, amikor a politikai indulatok elülnek.
/Emellett és ezzel együtt vagy éppen ettől függetlenül fennáll két kérdés, miközben felsőoktatási relevanciájuk is közvetlen, túllép a szakmapolitikai egyensúlyozáson:
A. Az egyetemek tulajdonlása átalakításának rapid mivolta és annak irritáló elemei a felsőoktatás társadalmi pozícióit is jelzik.
B. Egyes ágazatok esetében (pl. agrárképzés, pedagógusképzés) a fenntartói megoldások olyan társadalmi/gazdasági konfliktusokat vetítenek előre, amelyek az érintett intézményekre is visszahathatnak./
Egyetemi Polgár 
Vélemény, hozzászólás?