II. 2. Az egyetem kommunikációs veresége
Nem véletlenül: mivel az egyetemek nem voltak képesek megértetni önmagukat a közbeszédet formálók (újságírók, szerkesztők, publicisták) körével, a felsőoktatásról csupán partikuláris egyedi élmények vagy elavult közhelyek váltak hivatkozási alappá a sajtóban. A valósághű felsőoktatási paradigma híján terjedhetettek akadálytalanul a negatív zsurnalisztikai toposzok a diplomás munkanélküliségről, a színvonal csökkenéséről vagy a túl sok hallgatóról.
Azonban nem csupán kommunikációs mulasztás történt. Az egyetemi elit befolyásos csoportjai sem vették az intellektuális fáradtságot arra, hogy a szükséges és indokolt változásokat a képzési szerkezetben és tartalomban valóban érvényesítsék. A hasznos vagy sikerületlen központi reformkezdeményezéseket többnyire félszívvel, alibi-megoldásokkal igazította önmagához a rendszer, gyakran visszájára fordítva azokat. Az óhatatlanul fellépő anomáliákat pedig a „régen minden jobb volt” üres nosztalgiájával kommentálták, meg sem kísérelve a felsőoktatás egészének szemléleti keretét átalakítani. Persze, akadt éppen elegendő, joggal kivédendőnek, avagy kinevetendőnek ítélt kormányzati rángatás az elmúlt években. Azonban az ellenállás ára túl nagynak bizonyult: az egyetem hitele esett áldozatul.
Egyetemi Polgár 
Egy hozzászólás a “Kommunikációs vereség”