Intézményrángatások helyett “Master Plan”

4.             A 29 állami fenntartású intézmény hálózatát a valós társadalmi-gazdasági funkciók és nem kampányszerű összevonások-leépítések félmegoldásai alapján kell átalakítani.

Túl sok egyetemről beszélni értelmetlen. (Amúgy történetileg tekintve figyelemre méltó, hogy 1937-hez képest a hallgatói létszám huszonnyolcszorosára, míg az állami fenntartású intézményszám csupán másfélszeresére nőtt.) A hetven felsőoktatási intézmény emlegetése hamiskodás, állami fenntartásban Magyarországon 14 egyetem és 10 főiskola működik, valamint 5 önálló művészeti képzőintézmény. Ráadásul 24 állami fenntartású intézményben tanul a hallgatók 86 százaléka, a koncentráció pedig nemzetközi összehasonlításban is elégséges: például Ausztriában ötezer, Németországban 9000, Magyarországon pedig mintegy 14.000 hallgató jut egy-egy nem speciális jellegű állami felsőoktatási intézményre.

Hallgatók megoszlása az intézménytípusok között (2010)

 

Forrás: Felsőoktatási Statisztika NEFMI, saját elemzés

Ami azonban tény: az egyetemek és főiskolák társadalmi-gazdasági missziója tagoltabb lett (ezt nevezi a nemzetközi szakirodalom diverzifikálódásnak). Más jellegű és más szintű minőségi vagy teljesítmény-elvárások érvényesek egy európai léptékben versenyképes kutatóegyetem és a helyi közösség értelmiségi-képzési bázisaként nélkülözhetetlen főiskola megítélésében. Ezért az USA-ban végigvitt California Master Plan léptékű és átgondoltságú intézményhálózati váltás volna indokolt a rapid összevonások helyett. Ennek lényege: egyszerre és egymással szorosan összekapcsolva kell érvényesíteni a nemzetközi versenyképesség, a helyi-ágazati szakember- és értelmiség-képzési igények és elvárások szempontjait s ennek megfelelteni az intézményhálózatot, tiszteletben tartva a tradíciókat, intézményi kultúrákat.

Hozzászólás