Tag Archives: Bloom

A meritokrácia védelmében

3 ápr

A lentebbi, hosszabb poszt üzenete: ha az elmúlt napok felfokozott hangulatától fűtőtten akár a politikusok, akár a sajtómunkások rávetik magukat az egyetemekre, tudományos műhelyekre újabb plágiumokat, teljesítmény-deficiteket firtatni, akkor komoly károkat okoznak nekik és a társadalomnak is. Mindenki számára egyaránt fontos tekintély gyengülhet, szerény eredményeket hozva az aktivistáknak.  Különösen a polgári konzervatív értékrend jegyében célszerűbb a látszólagos politikai haszon avagy a “rendcsinálás” illúziója ellenében megőrizni az akadémiai világ autonóm értékrendjébe vetett bizalmat. Ez ugyanis minden visszásságával, gyengeségével együtt is alkalmasabb eszköz a hagyomány, a minőség védelmére, mint bármilyen külső beavatkozás. Márpedig a hagyomány és a minőség van annyira fontos, mint a demokratikus felhatalmazás; még pontosabban: a demokratikus felhatalmazást a hagyomány és a minőség tisztelete teszi érvényessé. Ezért kell megvédenünk a meritokráciát! De csakis a valódi meritokráciát: vagyis az egyetemi-tudományos világ köteles a teljesítményt kérlelhetetlenül számon kérni az egyetemi hallgatóktól az akadémiai tagokig mindenkitől.

Tehát a közjót szolgáló akadémiai meritum jegyében kellene gentleman’s agreementet kötnie a politikának, a minőségi sajtónak (beleértve a blogvilág prominenseit) és a tudománynak-egyetemnek. Senkinek nem jó, ha a magyar McCarthy szenátorként tűnik majd el a süllyesztőben, senkinek nem jó, ha az akadémiai korrupció bázisaként elkerülik a hallgatók, senkinek nem jó, ha bulvárújságíróként veti meg a tudományos közvélemény.  Bizalom, együttműködés – ilyen egyszerű ez.

 

 

 

olvasásának folytatása

Intellektuális vereségünk felé félúton

10 feb

Igazán nem panaszkodhat a felsőoktatás arra, hogy mellékes tényező volna a honi közéletben. Csak ennek a hétnek a termése: a kormánypárt frakcióvezetője bejelentette korrekciós szándékát, a miniszterelnök körvonalazta finanszírozási alapállását, a jobboldal egyik vezető ideológusa Németországot történelmi ívben helyretevő esszéjének meghatározó motívuma a német (felső)oktatás elemzése.

Ahhoz képest, hogy jelen sorok írója másfél évtizednyi busongást és egy kandidátusi értekezést szentelt a felsőoktatási nyilvánosság és média-jelenlét csökevényes voltának, ez maga az aranykor: fontossá vált az egyetem ügye a közbeszédben, látványosan meghaladtuk az évi kétszeri (felvételi+diáktüntetés) híradások kvótáját! Magától értetődően zajlana ilyenkor a magyar egyetemi elitben és értelmiségi közvéleményben az az izzó vita, ami a nemzetközi trendek érdemi ismeretében, a tudás társadalmi pozíciójáról vallott (világ)nézetek végiggondolásával és a hazai egyetemi viszonyok átlátásával kínálna kritikát, alernatíva-ágakat, lelkesítő eszméket az egyetem ügyében.

Nos, ennek nyoma sincs.

olvasásának folytatása

Hogyan/honnan tovább?

27 jan

Az egyetem konzervatív eszméjét újrafogalmazva Allan Bloom arra adott inspirációt, hogy létezik ezredfordulós alternatíva a munkaerőpiaci szemlélet modernista-baloldali dogmájával és a posztmodern értékrelativizmussal-multikulturalizmussal szemben. A klasszikus tudáseszmény, a tudomány egysége, a tudásátadás közösségi felelőssége/missziója egyaránt a minőséget, a teljesítményt állítja vissza jogaiba. Ebben formálódott a szabadság és műveltség értékén alapuló euroatlanti kultúra, a mi kultúránk, a sajátunk. Így az egyetem ennek az egyik legfontosabb bázisa. Túlélte a náci és kommunista gleichsajtolást-értékelüldözést, a hatvannyolcas anti-intellektualizmust, a nyolcvanas-kilencvenes évek technokrata terrorját.

A mai hazai egyetemellenes, teljesítmény-érzéketlen, neokádárista felsőoktatási kurzussal szemben is csak a magyar tudásközpontú hagyomány adhat esélyt. A rendetlenség és korrupció közegében mégiscsak indultak egyetemi innovációk az elmúlt két évtizedben, megtámogatva a nemzetközi nyitás eléggé nem túlértékelhető hozadékaival (főként a legkiválóbb oktatók és hallgatók nemzetközi mércék elé kerülésével és szocializálódásával). Ezek folyathatósága azon múlik, hogy a magyar egyetemi értelmiség minőség-elkötelezett része képes és hajlandó lesz-e az együttműködés kultúráját romboló, színvonalcsökkentő viszonyok közepette továbbvinni a korábbi intellektuális nemzeti és jelenlegi tudásfejlesztő nyugati főáram értékeit – itthon.