Konzervatív röpirat

Konzervatív röpirat a magyar egyetem ügyében

A magyar egyetem ügye vesztésre áll 2011 tavaszán: nemzeti küldetését teljesíteni nem képes, a fejlett világtól és régiós versenytársainktól is leszakadó, provinciális maradék-intézménnyé válhat, amelyben a kiválóság és minőség a rendszer ellenében kiküzdhető jelenség csupán. Ide vezet az elindult és előrejelzett, sok tízmilliárdos forráskivonás, valamint a hetvenes évek zárt világát felidéző felsőoktatási szemlélet térnyerése. Mindezt a politikában és médiában elterjesztett téves vélekedések alapozták meg. A belőlük körvonalazódó nézetrendszer szemben áll azzal a nemzeti identitásképpel, amit a konzervatív jobboldal formált nemzetstratégiává a trianoni országvesztés után, amikor a magyarság felemelkedése érdekében a tudásérték elsődlegességére építkezett. Az egyetemi elit felelőssége ebben a helyzetben, hogy képviselje az értékelvű magyar tudományos-egyetemi hagyományokat, a nemzetközi látóteret, a társadalom és gazdaság tudásközpontú jövőképét. Ehhez hitelességet azzal nyerhet, ha belső konfliktusokat is vállalva képes a középszerűséget és hatékonytalanságot fenntartó felsőoktatási viszonyokkal szemben fellépni.

Felsőoktatási törvényalkotás indult 2010 nyarán Magyarországon, az első nekibuzdulások alapján gyors eredmény ígéretével. Az első koncepciók megfogalmazása a széleskörű ellenszenvet kivívott korábbi, szocialista-szabaddemokrata felsőoktatáspolitika időszaka utáni szakmai reményekhez képest kissé egyenetlennek tűnt ugyan, azonban mindez még értelmezhető volt a felsőoktatási viták erőterében. Idén tavaszra azonban, minden különösebb előzmény (kormányprogram stb.) nélkül, méltánytalan vélemények gyengítették meg a felsőoktatás társadalmi pozícióit. Ez méginkább baljóslatú hangsúlyt adott a gazdaságpolitikai kényszermegoldások keretében tervezett drámai mértékű forráskivonásnak. Hiszen törvények, költségvetési döntések jönnek-mennek, vannak jobb és rosszabb idők. Ha azonban a hamis állítások rögzülnek a tudás értékéről, a magyar nemzeti azonosságtudat és nemzetközi pozicionálás fordulna a lecsúszó, alávetett népek pályáját kijelölő irányba. Az egyetem polgárságának ezért az a dolga, hogy visszavezesse a felsőoktatási közbeszédet a tények világába, bemutasa a valós adatokat és összefüggéseket a legveszélyesebb félreértések és tévhitek, rágalmazások cáfolataként, támogassa a szakpolitikát az ellenérdekű államigazgatási és gazdasági csoportokkal szemben.

Természetesen bőven van mit átalakítani az egyetem világán belül, annak érdekében, hogy érvényesüljön a minőség, a felelősség, a hatékonyság elve. Többféle koncepció szolgálhatja ezt, de jelen írásnak nem célja ilyesmi kifejtése. Inkább azokat a téves vagy félrevezető tételeket veszi sorra, amelyek megalapozták a felsőoktatásra káros törekvéseket. Az állítólagos munkaerőpiaci visszajelzések misztifikálása, a diplomások számának csökkentése, az intézményhálózat ötletszerű csonkolása, az autonómia szűkítése, a tandíjmentesség álságos értelmezése, az euroatlanti felsőoktatási tér követelményeinek gyengítése, a kutatóegyetemi programok gyengítése, a hallgatók kiszorítása a döntéshozatalból – ezek mind éppen a minőség, a felelősség és a hatékonyság rombolását okoznák.

I. A tények világa

1.  A munkaerőpiaci mítosznak alárendelt felsőoktatás hatékonytalan és gazdaságpolitikai tévút.
2.  A távlatos gazdasági-társadalmi célok és az ismeretszerzési igények között dinamikus egyensúly működik, nem pedig közvetlen megrendelés.
3.  Kötelességünk és érdekünk a felsőoktatásban diplomát szerzők számának növelése.
4.  A 29 állami fenntartású intézmény hálózatát a valós társadalmi-gazdasági funkciók és nem kampányszerű összevonások-leépítések félmegoldásai alapján kell átalakítani.
5.  Adófizető polgárként érdekünk a tandíj-görcs feloldása és a költségtérítéses képzés rossz kompromisszumainak megszüntetése.
6.  A magyar hallgatók számára is a Bologna-folyamat biztosíthatja az átjárható képzéseket, az egyenrangú és elfogadott diplomákat.
7.  Kutatóegyetemeink megerősítése szükséges, a kiválóság jegyében.
8.  A felelős és elszámoltatható autonómiánál még sehol nem találtak ki alkalmasabb szerveződési formát az egyetemi működés számára.
9.  Maradjon az egyetem universitas, tehát az oktatók és hallgatók közössége.
10. A gazdasági válságkezelés és az államháztartási egyensúly újrateremtésének időszakában a felsőoktatás és kutatás nem elvonások elszenvedője, hanem éppen többlet-támogatások kedvezményezettje – legalábbis a jövőjüket, kultúrájukat és gazdasági-társadalmi erejüket építő országokban…

II. Az értékek világa

1. A magyar nemzeteszme és az egyetem
2. Az egyetem kommunikációs veresége
3. Az egyetem ügye

(http://www.scribd.com/doc/57429786/KonzervativEgyetemiRopirat)