Hogyan lett egyetemellenes a jobboldal?

(Mármint az USA-ban.)

Példátlan eredményű és gyorsaságú változásokat mutat a Pew Reseach Center tegnapelőtt megjelent kutatása arról, miképpen alakult az amerikai egyetemek társadalmi percepciója az elmúlt években. Egy rendszeresen, országos mintán felvett kérdőívük most júniusi eredményei azt mutatják, hogy a lakosság többsége (55%) pozitívnak ítéli az egyetemek hatását a társadalmi életre, azonban a politikai-ideológiai táborok szerinti megoszlásban rendkívül nagy különbségeket találni. A republikánusok ugyanis sokkal kevésbé bíznak az egyetemekben, csak feleannyiuknak van pozitív véleménye, mint a demokratáknak, és háromszor annyian ítélik negatívnak ezt a hatást!

Bár az adatsorok többi részét is tekintve (az egyházak, bankok, szakszervezetek, média) szinte tankönyvszerűen jelenik meg a konzervatívokról alkotott klisé-sorozat, az egyetemi világ társadalmi elfogadottsága olyan mértékben változott meg, hogy az külön magyarázatot igényel. Az amerikai egyetemek baloldali ideológiai irányultsága (legalábbis a társadalomtudományok területén) sok évtizedes jelenség, az oktatói kar ideológiai összetétele is masszívan (és nemritkán nyomasztóan) baloldalivá vált a nyolcvanas-kilencvenes évekre, bár ebben némi elmozdulás tapasztalható az ezredforduló óta. (Az angol egyetemeken is hasonló folyamat ment végbe e a tudósok között: a kilencvenes évektől túlnyomóvá vált a Munkáspárt és a liberálisok híveinek száma ebben a körben.) A hallgatók körében dívó korszellem sem mostanság igaz

odik a baloldali ideológiai kánonhoz, Allan Bloom  konzervatív kritikája (a blogunkban már többször is felidézett, hiszen alapvető jelentőségűnek tartott The Closing of the American Mind) már a nyolcvanas években jelezte, hogy milyen tendenciák teszik egyre védtelenebbé az amerikai demokrácia és a nyugati kulturális standardok szabadság-filozófiáját a diákok körében. A political correctness (összességében üdvös társadalmi hatású) hullámára kapaszkodva a kétezres években egyre több irritáló, szélsőséges vonás agresszív fellépésének adott teret a hallgatói élet, ami persze inkább csak az értelmiségi világon belül keltett feltűnést.

Az elmúlt évek egyetemi mozgásai azonban össztársadalmi ellenérzéseket okoztak a jobboldalon. Ez nyilván nem csak hogy nem független az általános elit-kritikától (amire egy komplett elnökséget lehetett építeni az USA-ban tavaly), hanem éppenhogy annak egyik legfontosabb motívuma. Az amerikai jobboldal elképedve nézte, miképpen tombolnak a más véleményeket durván kiátkozó, kizáró baloldali ideológiai komisszárok a hallgatók és oktatók között. Az angolszász egyetemeken a baloldal által definiált identitás-politikák megsértése vagy megkérdőjelezése azonnali hajtóvadászatokat vont maga után, s mindez a meghívott, konzervatív előadók elleni egyetemi lázadásokba, a vélemények sokszínűségét tagadó, agresszív egyetemi fellépésekbe torkollott. Jól megfigyelhető, hogy az egyetemek iránti bizalom megroppanása éppen 2015-re tehető, amikor ezek az országos nyilvánosság elé kerültek. A Pew kutatása azt is mutatja, hogy a szocio-demográfiai megoszlása a válaszadóknak egyértelmű: a szegényebb, idősebb és kevésbé iskolázott rétegek republikánusai vannak rossz véleménnyel az egyetemekről.

Mindez természetesen az amerikai politikai és társadalmi életre is komoly hatással van, de minket az egyetemi rendszer pozíciója érdekel itt. Az amúgy is felerősödött anti-intellektualizmus közegében az egyetemek tekintélyének hanyatlása közvetlenül érintheti a finanszírozásukat, az autonómiájuk iránti igény legitimitásának megkérdőjelezését, ami súlyos következményekkel járhat sokfelé, hiszen a világ legerősebb egyetemi rendszerének fejleményei óhatatlanul  hatnak miránk is.

A magyar felsőoktatást érintően ugyanakkor a politikai megosztottság egyáltalán nem követi az amerikai mintát. Egyfelől a néhány évvel ezelőtti felméréseink világosan mutatják, hogy az egyetemek iránti közbizalom kiemelkedő. Bár a válaszadók politikai beállítottságát nem vizsgáltuk, ilyen magas pontszám csak érhető el, ha nincs lényegi különbség az egyes választói csoportok között. A hazai egyetemi elit politikai tagolódásáról nincsenek ismert kutatások, de a tapasztalatok alapján egyáltalán nem jellemző, még a társadalomtudományok terén sem a baloldali túlsúly, a radikális baloldali napirend pedig egy szűk egyetemi szubkultúrában látszik meghatározónak. A hallgatók között is marginálisak a baloldali politikai csoportok, az ideológiai nézetek pedig inkább a konzervatív oldal felé billennek.

Forrás: saját kutatás/

Legalábbis így tűnt a legutóbbi időkig. A 2010 utáni kormánypolitika azonban hamar elkezdett (már korábban ismeretlen egyetem-ellenes jeleket mutatni), aminek költségvetési és autonómia-szűkítő következményei kézzelfoghatóvá tették ezt. Azóta a finanszírozási büntetés enyhült, de a (politikailag és szakmailag egyaránt indokolatlan) bizalmatlanság nem szűnt meg. A NKE furcsa kivételezettsége és méginkább a CEU-ügy viszont egy sajátos és nagyon nem kívánatos fordulatot hozott az egyetemi világ társadalmi pozicionálásában. A magyar jobboldali kormány maga ellen hangolta az egyetemi közvélemény jelentős részét (a jobboldali professzorok mértékadó tagjaiból is sokakat), miközben saját szavazótáborában a komment-troll-hadseregek fellépésének tanúsága szerint elindított egy egyetem-ellenes  hangulatkeltést. Azon túl, hogy ezzel sikerült a maga ellenében polarizálni az akadémiai értelmiséget, a magyar felsőoktatást is nehéz helyzetbe hozhatja. A legkiválóbb fiatalok külföldre távozása miatt amúgy is pengeélen táncol a felsőoktatásunk versenyképessége. Ha a közeg az eddig is konfliktusok sorát hordozó tehertételei mellé még egy politikai hátszelű támadást is kap, az végképp elbizonytalaníthatja a leginkább mobil hallgatói és oktatói csoportokat. Nélkülük pedig nem túl távlatos sem az egyetemi, sem a nemzeti jövő.