Tovább romlottak a magyar és regionális ranking-helyezések a QS listán

A globális rangsorok médiaversenyében a QS a legfürgébb: már 2017 júniusában közreadta a 2018-as világlistáját. Az éllovasok pozícióinak bemutatása nem volna különösebben érdekes, az MIT-Stanford–Harvard–CalTech–Cambridge–Oxford univerzum egy messzi-messzi galaxis csupán a világ felsőoktatásának jelentős része számára. Magyar szempontból a versenytársnak tekinthető egyetemek pozíciói a releváns összehasonlítási irányok, amelyek segítenek értelmezni a mi (többnyire negatív) változásainkat.

Az ugyanis szembetűnő, hogy a QS által egyáltalán figyelembe vett magyar egyetemek vagy stagnáltak (Szeged, Debrecen), vagy a megnőtt mezőnyben (idén már 1000 intézményt rangsorolt a QS) a differenciáltabb utolsó harmadban jobban látszik a gyengébb pozíció (Pécs, Corvinus), vagy konkrétan rosszabb helyezést értek el (ELTE). A Semmeweis és a CEU továbbra sem került a vizsgált intézmények közé, előbbi vélhetően az intézményi mérete és fókuszált profilja, utóbbi a valós alapképzés hiánya miatt.

Ezek a változások lényegében megfelelnek az elmúlt évek tendenciáinak. Az elmúlt hat évben a Szegedi Tudományegyetem egy 2014-es negatív kilengéstől eltekintve az 501-550-es ötvenes csoportban volt, Debrecen egy kategóriával került rosszabb helyre, az ELTE viszont a hat év alatt kettővel.

Mindezt a térség egyetemeit tartalmazó referencia-csoportban vizsgálva azt látjuk, hogy hasonlóan alakulnak a pozíciók a legtöbb intézmény esetében. Döntő többségük helyezése romlott 2012-höz, de a tavalyi évhez képest is. Kivételt csak a Bécsi Egyetem és a Bécsi Műszaki Egyetem jelent, miközben még a Helsinki Egyetem is jelentősen rosszabb helyezésre csúszott le (nekünk legyen persze mondva: a 78- helyről került a 102-re.)

Ez a folyamat is jelzi a globális felsőoktatási és kutatás-fejlesztési piac további koncentrálódását a angolszász és kínai akadémiai világra. Speciálisan magyar tényezőként a felsőoktatási kutatás-fejlesztési ráfordítások jelentős csökkenése említhető, ami 2010-óta folyó áron is közel 10%-os (61,8 Mrd Ft-ról 56,7 Mrd. Ft-ra). A folyamat ráadásul rosszabbodik, hiszen 2015. adataihoz viszonyítva a 2016-ban több, mint 16%-kal csökkent a felsőoktatási kutatási ráfordítások mértéke. Kevesebben is kutatnak: a tényleges kutatói létszám 3%-kal lett kisebb. Mindez szorosan összefügg az uniós K+F programok kifizetési ütemezésével, ami tavaly a projektek kifutása csökkentett – de ez is mutatja a hazai kutatás-fejlesztés kitettségét az uniós forrásoknak.

Tehát, mivel a rankingek helyezéseit a kutatási ráfordítások mind a publikációkban, mind a nemzetközi együttműködésekben közvetlenül meghatározzák, sok jóra nem számíthatunk a közeli jövőben sem, ha böngésszük a listákat.