Az OktpolCafé blogot jegyző Setényi János és Radó Péter, akik a hazai oktatáskutatás meghatározó szakemberei, korábbi tételükkel, miszerint “megszűnt Magyarországon a tények tiszteletén alapuló oktatáspolitika-alkotási gyakorlat“, lényeglátóan írták le azt a paradigma-váltást, ami az egyik legfontosabb jellemzője az elmúlt másfél évnek. Ennek jegyében meghökkentő, hogy a blog legújabb bejegyzésével (Radó Péter) hasonló hibát látszik elkövetni a felsőoktatás vonatkozásában. 
Tag Archives: tandíj
Újra a csalánverésről
8 MárFelsőoktatási kormányzat: két hét nyerő ágon
6 MárJoggal figyelmeztetett egyik hallgatói lázadó barátom a régebbi időkből: könnyű volt nekünk a nyolcvanas évek végén győztes hallgatói mozgalmat csinálnunk, hiszen egy elbizonytalanodó politikai ellenfél állt a másik oldalon. Majd’ negyed század alatt azonban a politika megtanulta, hogy az egyik leghatékonyabb erény a kitartás: ha meg tud maradni a hibázások, pofonok, szakmai tévutak ellenére is, előbb-utóbb a “másik oldal” gyengeségeiből is újra tud építkezni.
A szakmai bírálatok sorát kiváltó felsőoktatási törvényalkotás és ügymenedzsment (lásd: továbbtanulási jelentkezések), kiegészülve a médiafigyelmet keltő akciózással, látszólag menthetetlen helyzetbe hozta január-februárra a felsőoktatási kormányzatot. Azonban a hónap végére sokkal kényelmesebben érezhette magát az államtitkár.
Intellektuális vereségünk felé félúton
10 febIgazán nem panaszkodhat a felsőoktatás arra, hogy mellékes tényező volna a honi közéletben. Csak ennek a hétnek a termése: a kormánypárt frakcióvezetője bejelentette korrekciós szándékát, a miniszterelnök körvonalazta finanszírozási alapállását, a jobboldal egyik vezető ideológusa Németországot történelmi ívben helyretevő esszéjének meghatározó motívuma a német (felső)oktatás elemzése.
Ahhoz képest, hogy jelen sorok írója másfél évtizednyi busongást és egy kandidátusi értekezést szentelt a felsőoktatási nyilvánosság és média-jelenlét csökevényes voltának, ez maga az aranykor: fontossá vált az egyetem ügye a közbeszédben, látványosan meghaladtuk az évi kétszeri (felvételi+diáktüntetés) híradások kvótáját! Magától értetődően zajlana ilyenkor a magyar egyetemi elitben és értelmiségi közvéleményben az az izzó vita, ami a nemzetközi trendek érdemi ismeretében, a tudás társadalmi pozíciójáról vallott (világ)nézetek végiggondolásával és a hazai egyetemi viszonyok átlátásával kínálna kritikát, alernatíva-ágakat, lelkesítő eszméket az egyetem ügyében.
Nos, ennek nyoma sincs.
Vajon jogos és vajon értelmes az academic resistance? – I.
1 febA hatvanas évek diákmozgalmainak egyik abszurduma volt, amint az egyetem konzervatív önmeghatározásának védernyője alatt happeningeztek társadalomátalakító céljaik bűvöletében. Ma sem sokkal jobb a helyzet, amikor a felsőoktatási törvény ellenében eper- és (szerencsére) vér-menetes akciókat produkálnak szubkulturális csoportok – javukra írják azonban, hogy legalább megszólalnak. Az sem rossz jel, hogy az MTA humántudományi osztályai kemény hangú tiltakozást fogadtak el a keretszámok ügyében – az Akadémia vezetése azonban még nem szólalt meg az ügyben.
Bár a kelet-európai alávetetti reflexek bőven indokolják, hogy sokan miért hallgatagok vagy igencsak moderáltak a drasztikus forráskivonás és egyetem-idegen szabályozás idején (a fájdalmasan kisszámú kivételek egyike Kornai János), mégiscsak megfontolandó, hogy indokolható-e egyáltalán a közfinanszírozású intézményi világban az állami egyetemek kritikai fellépése? olvasásának folytatása
Diplomás Haza Bt.
30 janVajon erkölcsi megvetést érdemel-e valaki, ha szabadalmaztatja a nem szabadalmaztatható ötletet a kormányzati bornírtsággal szembeni ellenállásra? Nevezetesen: gyorsan alapít egy kicsi cégecskét, amely már most előszerződést köt a szeptemberben állami ösztöndíjszerződéssel tanulmányaikat megkezdő egyetemistákkal, főiskolásokkal, akiknek hat-tíz éven át kellene magyar joghatóság alatt dolgozniuk, cserébe az adóforintokból kapott támogatásért. A cég jutányos áron, félállásos minimálbéren stb. adna munkáltatói igazolást az európai polgárként bárhol dolgozó vagy nemdolgozó diplomásnak. Vagy másképp, még ravaszabbul játszaná ki az életszerűtlen szabályozást. olvasásának folytatása
Megvilágító gondolatok
26 janEduline tudósításból: „Nyilvánvaló, hogy aki most tizenkettedikes, és decemberig nem nagyon tanult fizikát, kémiát, biológiát, az ebben az évben nem fog változtatni, de azt nem zárom ki, hogy akinek idén nem sikerül a felvételi, és nem akar diákhitelt felvenni, egy évet az életéből arra szán, hogy természettudományos tárgyakat tanuljon” (Hoffmann Rózsa 2012 január)
Gondolom, a TTK-k oktatói alig várják azokat a jövőre felvételiző humán érdeklődésűeket, akik egyéves természettudományi orientációváltás után a pénzkímélés belülről fakadó, őszinte kiváncsiságával rohamozzák meg a tanszékeket. Öröm lesz őket tanítani, csupa helyét megtalált, elégedett fiatal, akik leginkább fizika- és matematika tanárnak válnak majd be, hiszen nagyon jól és hitelesen tudják majd a szakterület belülről való szeretetére nevelni a középiskolásokat!
De van jobb is: olvasásának folytatása
Videó
Keretszámok és hallgatói szerződés után – egy kis emlékezés
24 jan
“Tíz éve vitám van az oktatás ügyében Demján Sándorral…. Nem az a baj, hogy Magyarországon túl sokan járnak egyetemre, mert Magyarországon nem érjük el az európai átlagot az egyetemre-főiskolára járókat tekintve. A baj ott van, hogy akik nem mennek gimnáziumba, azok nem mennek el szakközépiskolába, szakmunkásképzőbe se. Általános iskola után elveszítünk rengeteg gyereket. Az igazi kérdés, hogy az egyetemre, gimnáziumba menni nem akaró nyolc általánost végzettek akarjanak szakmunkás-képesítést, bizonyítványt szerezni. Ez egy másik probléma, nem függ össze a tandíj és az egyetemisták kérdésével, ez merőben másik problémakör.” Valaki pontosan látta a helyzetet 2008-ban.
Heti Válaszban nyilatkozat
21 janA jogi karon 150 éves jogi iskolák szűnhetnek meg, megszakadhat a magyar jogi gondolkodás folyamatossága. És vajon mi történik a kárpátaljai magyar oktatással, ha mi nem finanszírozzuk közpénzből az ukrán szakot? Hogyan lehet nemzetközi kapcsolatokat ápolni például Kínával vagy Közép-Ázsiával képzett kutatók és intézetek nélkül?” – teszi fel a kérdést Fábri György, az ELTE rektor-helyettese.
média-ottlét
19 janegy enyhe próbálkozás az ATV-n: legyen autonómia, legyen tandíj, legyen értelmes felsőoktatás-politika
Egyetemi Polgár 