A hallgatói mozgalom indulásakor az első, amit megtanultunk, hogy a felvételinél lehet nyomást gyakorolni a hatalmas(kodók)ra, hiszen ezen a ponton találkozik az amúgy sok figyelmet nem keltő felsőoktatás a közvélemény érdeklődésével. Lám, a HÖOK-nak is elég volt egy szolid demonstrációt belengetnie ahhoz hogy évtizedek óta példátlan lépésre szánja el magát a felsőoktatási kormányzat a jelentkezési határidő kapkodó elhalasztásával.
Arról nyilván nem érdemes hosszabban beszélni, hogy ez a tűzoltás mennyire nem oldja meg a problémát, hiszen legfeljebb a hivatalos tájékoztatók végigolvasását teszi lehetővé. A felelős döntéshez elvárható informáltság továbbra sem áll a családok rendelkezésére és a tervutasításos keretszámkiosztás egyetemidegensége sem enyhül. Kormányzati kommunikációnak sem túl fényes a lépés, az ötletszerűen kilencnapos (mégse legyen annyi, mint amit a hallgatók követelnek, de azért mégiscsak teljesítjük, értitek fiúk, kacsintás) eltolás sutaságával bőven lehetne vicceskedni, ha mindez nem okozna túl sokaknak túl méltatlan helyzeteket.
Aggasztó azonban, hogy milyen színvonaláról tanúskodik ez a lépés a probléma-felismerésnek és –megoldásnak. Hiszen a törvényalkotás elhúzódása már előrevetítette, hogy nem lesz épeszű keretek között tartható a továbbtanulási jelentkezések normális üteme, tehát gondos és hozzáértő figyelemmel jóval korábban fel kellett és fel lehetett volna készülni a fejleményekre.
Ha ez nem sikerült ilyen körülmények között, miképpen lesz képes a felsőoktatás-politika a jóval bonyolultabb és ma még kiszámíthatatlan ügyekben cselekedni, a rendeleti kormányzás jogszabály-alkotási dömpingjében? Például a Diákhitel II. jelentős államadósság-növelő terheivel szembesülve, a finanszírozási rendszer államháztartási és egyetemi rendjének összefésülési kísérletekor, a továbbtanulók lábbal szavazását elképedve tapasztalva.
Nem lenne üdvös elhagyni az eddigi kudarcokat kompenzáló hübriszt és nyugodtan, az egyetemeket bevonva végiggondolni a kármentést, a szükséges korrekciókat és végre a magyar felsőoktatás nemzeti felelősségű stratégiáját is?
Egyetemi Polgár 
Egy hozzászólás a “9 nap”