Tandíjgörcs

5.             Adófizető polgárként érdekünk a tandíj-görcs feloldása és a költségtérítéses képzés rossz kompromisszumainak megszüntetése.

A felelős állam csak értelmes keretek között tarthatja fenn a tandíjmentesség intézményét. Ennek célja, hogy ahol a piaci döntéseken messze túlnyúló léptékű folyamatok hatnak, képes legyen biztosítani polgárai előbbrejutását és a nemzeti közösség számára kulcsfontosságú tudásterületek szakember-ellátottságát. Őszinte beszéddel ki kell mondani a tandíj szükségességét, majd meg kell határozni azoknak a képzési céloknak, valamint támogatandó társadalmi csoportoknak a körét, ahol a tandíjmentesség érvényesül. Nem lehet kérdéses, hogy a pedagógus, a természettudományos, az egészségügyi, a rendészeti és katonai, a nemzeti kultúra fenntartását jelentő bölcsészeti területek képzései teljeskörűen ide tartoznak. A hátrányos helyzetű fiatalok továbbtanulásának pedig semmilyen szakterületen nem állhat útjába szociális akadály.

A gyakorlati megvalósításkor természetesen nem tekinthetünk el attól, hogy immár másfél évtizede a szakmapolitikai gondolkodás közegétől távol került ügyről van szó. A politikai kommunikáció dolga, miként kezeli ezt, azonban túl nagy a morális és felsőoktatáspolitikai ára annak, ha fenntartjuk a kényszeredett és természetellenes formákat.