Hallgatói önkormányzat

9.             Maradjon az egyetem universitas, tehát az oktatók és hallgatók közössége.

A klasszikus universitast alkotó professzori és hallgatói testület minőségelkötelezett képviselőinek közös eredménye lett a felsőoktatás rendszerváltozása és európai csatlakozása. Mint minden demokrácia, ha nem jár együtt a minőségre ösztönzés kultúrájával és mechanizmusaival, a hallgatók intézményi képviselete is helyenként és időnként deformálódott, s ezzel nem ritkán hatalmi játékok, elvtelen politizálások, részérdekek korrupciója, rövidtávú haszonlesések ásták alá a döntéshozatalban való részvételének legitimitását.

Érthető az értékféltő aggodalom, ami csökkentené az ilyen tényezők terét a felsőoktatási intézmények működésében. Azonban a hallgatói önkormányzat jelenlétének korlátozása biztosan rossz és már rövid távon is veszteséget hozó megoldást hozna. A rátermett és a közösségükért tenni kész hallgatói egyetemi polgárok autentikusságának leértékelése éppen a szükséges minőségi átalakulások egyik legfontosabb erőforrását gyengítené. Nem árt emlékezni arra, hány és hány alkalommal szolgált éppen az oktatói összefonódások/pozícióőrzések egyetlen ellenszerként a hallgatói képviselet!

Természetesen a hallgatói képviselet kellő frissességének, dinamikusságának és minőségi motiváltságának a megléte elengedhetetlen az egyharmados-egynegyedes, egyenrangú hallgatói döntéshozatali részvétel legitimitásához. Erre alkalmasabb forma a hallgatói közbizalom meglétének követelménye (azaz a kellő számú hallgatói szavazattal támogatott képviselői mandátumok rendszere), valamint a hallgatói önkormányzatban eltölthető idő korlátozása. De a legfontosabb garancia a valódi szakmai-közösségi tekintéllyel rendelkező hallgatók számra vonzó egyetemi közélet kialakítása, amiben az oktatók ösztönző és mértékadó részvétele elengedhetetlen.