Tag Archives: autonómia

A meritokrácia védelmében

3 Apr

A lentebbi, hosszabb poszt üzenete: ha az elmúlt napok felfokozott hangulatától fűtőtten akár a politikusok, akár a sajtómunkások rávetik magukat az egyetemekre, tudományos műhelyekre újabb plágiumokat, teljesítmény-deficiteket firtatni, akkor komoly károkat okoznak nekik és a társadalomnak is. Mindenki számára egyaránt fontos tekintély gyengülhet, szerény eredményeket hozva az aktivistáknak.  Különösen a polgári konzervatív értékrend jegyében célszerűbb a látszólagos politikai haszon avagy a “rendcsinálás” illúziója ellenében megőrizni az akadémiai világ autonóm értékrendjébe vetett bizalmat. Ez ugyanis minden visszásságával, gyengeségével együtt is alkalmasabb eszköz a hagyomány, a minőség védelmére, mint bármilyen külső beavatkozás. Márpedig a hagyomány és a minőség van annyira fontos, mint a demokratikus felhatalmazás; még pontosabban: a demokratikus felhatalmazást a hagyomány és a minőség tisztelete teszi érvényessé. Ezért kell megvédenünk a meritokráciát! De csakis a valódi meritokráciát: vagyis az egyetemi-tudományos világ köteles a teljesítményt kérlelhetetlenül számon kérni az egyetemi hallgatóktól az akadémiai tagokig mindenkitől.

Tehát a közjót szolgáló akadémiai meritum jegyében kellene gentleman’s agreementet kötnie a politikának, a minőségi sajtónak (beleértve a blogvilág prominenseit) és a tudománynak-egyetemnek. Senkinek nem jó, ha a magyar McCarthy szenátorként tűnik majd el a süllyesztőben, senkinek nem jó, ha az akadémiai korrupció bázisaként elkerülik a hallgatók, senkinek nem jó, ha bulvárújságíróként veti meg a tudományos közvélemény.  Bizalom, együttműködés – ilyen egyszerű ez.

 

 

 

Continue reading

Lecke a gerinc és az intellektuális teljesítmény világából

1 Apr

Fotó: TudásPresszó 2010. 04. 27. Kerülő Tünde

Amit tegnapi posztunk mint lehetőséget vetett fel, sajnos, felrázó valósággá vált mostanra: az egyetemet ért, politikai szintről, kormányzati asszisztálással érkező, nívótlan támadás miatt a magyar felsőoktatás egyik legnagyobb tekintélynek örvendő személyisége mondott le posztjáról (ami szimbolikus lépés volt, de éppen ez hangsúlyozza méginkább a morális fundamentumot.)

Continue reading

Felsőoktatási kormányzat: két hét nyerő ágon

6 Mar

Joggal figyelmeztetett egyik hallgatói lázadó barátom a régebbi időkből: könnyű volt nekünk a nyolcvanas évek végén győztes hallgatói mozgalmat csinálnunk, hiszen egy elbizonytalanodó politikai ellenfél állt a másik oldalon. Majd’ negyed század alatt azonban a politika megtanulta, hogy az egyik leghatékonyabb erény a kitartás: ha meg tud maradni a hibázások, pofonok, szakmai tévutak ellenére is, előbb-utóbb a “másik oldal” gyengeségeiből is újra tud építkezni.

A szakmai bírálatok sorát kiváltó felsőoktatási törvényalkotás és ügymenedzsment (lásd: továbbtanulási jelentkezések), kiegészülve a médiafigyelmet keltő akciózással,  látszólag menthetetlen helyzetbe hozta január-februárra a felsőoktatási kormányzatot. Azonban a hónap végére sokkal kényelmesebben érezhette magát az államtitkár.

Continue reading

Egyetemi autonómia – védhető?

20 Feb

A kétezres évek közepén az akkoriban regnáló szabaddemokrata felsőoktatási kormányzat megtört egy másfél évtizedes politikai konszenzust és az egyetemi autonómiát sértő törvényi rendelkezést vitt keresztül az Országgyűlésen. Az akkor még életerős Alkotmánybíróság a tudományos kutatás szabadságából vezette le a törvényhelyet megsemmisítő határozatát, amivel utólag is elismerte a hallgatói mozgalom rendszerváltozáskori érvelésének igazságát.
Mi tagadás, 1988-90-ben ambivalens érzéseink voltak az autonómiáról: egyrészt fontosnak gondoltuk a pártállami hatalommal szemben, másrészt aggódtunk, hogy védőernyője lehet az egyetemi viszonyok mozdulatlanságának.

Continue reading

Intellektuális vereségünk felé félúton

10 Feb

Igazán nem panaszkodhat a felsőoktatás arra, hogy mellékes tényező volna a honi közéletben. Csak ennek a hétnek a termése: a kormánypárt frakcióvezetője bejelentette korrekciós szándékát, a miniszterelnök körvonalazta finanszírozási alapállását, a jobboldal egyik vezető ideológusa Németországot történelmi ívben helyretevő esszéjének meghatározó motívuma a német (felső)oktatás elemzése.

Ahhoz képest, hogy jelen sorok írója másfél évtizednyi busongást és egy kandidátusi értekezést szentelt a felsőoktatási nyilvánosság és média-jelenlét csökevényes voltának, ez maga az aranykor: fontossá vált az egyetem ügye a közbeszédben, látványosan meghaladtuk az évi kétszeri (felvételi+diáktüntetés) híradások kvótáját! Magától értetődően zajlana ilyenkor a magyar egyetemi elitben és értelmiségi közvéleményben az az izzó vita, ami a nemzetközi trendek érdemi ismeretében, a tudás társadalmi pozíciójáról vallott (világ)nézetek végiggondolásával és a hazai egyetemi viszonyok átlátásával kínálna kritikát, alernatíva-ágakat, lelkesítő eszméket az egyetem ügyében.

Nos, ennek nyoma sincs.

Continue reading

Interjú a Magyar Katolikus Rádióban

2 Feb

Magyar Katolikus Rádió, 2012. január 31. 15.30 Délutáni találkozás.

Feleslegesen elkapkodott bevezetése egy amúgy is több ponton rossz felsőoktatási törvénynek.

A rendeleti kormányzás tévútja elbizonytalanítja a lényegénél fogva konzervatív egyetemi rendszert. Continue reading

Vajon jogos és vajon értelmes az academic resistance? – II.

1 Feb

Az állam újjászerveződésének időszakában fundamentálisabb érvekre és hosszabb távon is érvényes, a felnövekvő értelmiségi generációknak fogódzókat kínáló mintákra van szükség. Az európai (és ezen belül hangsúlyosan magyar, lásd Aranybulla) alkotmányos hagyomány Ius Resistendi-je méltó államelvi szövegkörnyezetet (és akinek ez jólesik, akár aktuálpolitikai vicceskedési alkalmat is) ad mindehhez, de az egyetem szempontjából annak végiggondolása volna lényeges, hogy az autonómia elve milyen összefüggésben áll a közfinanszírozás tényével? Continue reading