Csökkenő hallgatói létszám – a felsőoktatás-politika miatt?

22 May

Nem.

hallgatoi_letszam_2005_2016

Forrás: KSH alapján saját számítás

 

Continue reading

A Budapest-centrikusság tovább növekedett az egyetemi világban (is)

21 May

Kb. Trianon óta hangzó mantrája a magyar társadalmi életnek, hogy túlságosan főváros-centrikus az ország, vízfej stb. Az EU-támogatások feltételrendszere éppen azt célozta, hogy ez enyhüljön – nos, a felsőoktatásban a képzési oldalon teljesen sikertelen volt a források ilyen célú felhasználása. Az egyes régiók felsőoktatási intézményeinek részesülése a nappalis hallgatókból korábban is brutálisan egyenlőtlen volt: Közép-Magyarország (magyarán Budapest és Pest megye) intézményeiben koncentrálódtak a legtöbben, ami az elmúlt évtizedben tovább fokozódott:

egyetemi_hallgletszam_regiok

Forrás: KSH alapján saját számítás

Continue reading

Egyetemisták történelmi mértékű politikai megosztottsága – az USA-ban

2 May

Azt már több kutatás is kimutatta, hogy egyre inkább mélyül az USA-ban a közvélemény pártok/ideológiák szerinti tagozódásának a mértéke és mélysége. Radikalizálódott közben az egyetemi világ is, ahol a politikai indulatok az elmúlt években már irracionális mértékűre fokozódtak. Talán erre is válaszul, a korábban egyértelműen baloldali iStock-640960434túlsúlyú amerikai akadémiai elitben elmozdulást figyeltek meg, növekszik  a konzervatív oktatók aránya az egyetemeken.

Egy friss kutatás eredményei alapján nem számíthatunk kiegyenlítődésre a közeljövőben sem. A UCLA Higher Education Research Institute kutatói az elsőéves egyetemisták körében végeztek 2016 őszén egy felmérést, ami a politikai tagoltságukat tárta fel (nyilván az elnökválasztási kampány hatását is magán viselő időszakban).  A leginkább szembeötlő eredmény, hogy minden korábbi mérésnél többen érkeznek az egyetemre már elkötelezett jobboldaliként vagy baloldalinként. Continue reading

Személyes hozzáfűzés Enyedi Zsolt rektorhelyettes (KEE-CEU) nyílt leveléhez

26 Apr

Személyes lesz ez a poszt, részben.

Enyedi Zsolt rektorhelyettes úr, a politikatudományok (korrekt publikációs listával  rendelkező és egyöntetű hazai-nemzetközi elismertséget szerzett) művelője  tiszteletteljes nyílt levelet intézett Áder János köztársasági elnök úrhoz, annak egy tegnapi középiskolai szereplése kapcsán. A levélben a köztársasági elnök úr által a CEU-KEE jogi státuszáról és kilátásairól mondottakat a rektorhelyettes úr tárgyszerű hangvételben vitatta.

Helyénvaló, hogy a rektorhelyettes a szóban forgó üggyel jelenidejűségében foglalkozik, mint egyetemi vezető, és a levél címzettjét is jelenidejű státuszában tekinti, mint köztársasági elnököt. Eléggé elkoptatott és tökéletesen irreleváns felidwww.vegeldaniel.comézni a bő negyedszázaddal ezelőtti fidesz-nyilatkozatokat, nosztalgiázni a személyes kapcsolatokon stb. Most ma van, CEU-KEE van, rektorhelyettes van, köztársasági elnök van, politikai vita van, propaganda van, hatalmi játék van, erőpróba van. Bölcs és elegáns, hogy rektorhelyettes úr sem hivatkozik másra, mint a jelen helyzetben érvényes érvekre és nem vesz fel más vitapozíciót, mint ami az intézménye képviseletében világosan definiált a számára.

Még akkor is (és innen személyes jórészt a bejegyzés) ha a konfliktus két pólusát megszemélyesítő szereplő amúgy két ősfideszes személyiség. Continue reading

Az informatikusok és a humán műveltség

25 Apr

Az informatika-oktatás fejlesztése és a beiskolázás növelése joggal szorgalmazott iránya mindenütt a felsőoktatásnak. A Szilicium-völgy tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják, hogy ezen a területen is problémákat okoz, ha elmarad eközben a humán-műveltségi szakterületek művelése a számítástechnikával foglalkozó szakemberek között. A Wired felhívja a figyelmet az etikai illetve a társadalmi kapcsolódások fontosságára mind a képzésben, mind a programozói munkában.

A lényeg: az információs hálóatokban, a digitális világban elsősorban nem algoritmusok, hanem emberek léteznek.

ComputerSci-512286518

Tanszabadság, szólásszabadság nélkül (?)

24 Apr
elte_evnyito_1990

ELTE évnyitó 1990

Ez a blog az elmúlt öt évben sokszor és határozottan kiállt a kompromisszumok nélküli akadémiai szabadság mellett, legutóbb a CEU-val kapcsolatos kormányzati akció kapcsán. Mind eljárási, mind tartalmi szempontból igen aggályos a “Lex CEU”-ként emlegetett törvénymódosítást, ezért érthetetlen, hogy a köztársasági elnök kételyek nélkül aláírta és még normakontrollt sem kért. Ez többünk előtt bizonyosan rombolta a köztársasági elnöki hivatalnak s annak betöltőjének szakmai-morális integritását, tekintélyét, csökkentette a beléhelyezett természetes állapolgári bizalmat…

Mindezeket előre bocsátva, rendkívül problémásnak tartom azt az állítólagos akciót, ami az ország vezető egyeteme egyik (elit)gimnáziumában a 24.hu híre szerint zajlik. A cikk
szerint sok diák tiltakozik a köztársasági elnök jelenléte ellen

nyilatkozat

A Trefort tanárainak nyilatkozata

az iskolában, egy előre tervezett látogatásakor. (Hangsúlyozom: a probléma a látogatás elleni tiltakozással van, a Trefortos tanárok által aláírt petíció bátor és elismerésre méltó lépés!)

Continue reading

Egy FB-bejegyzés…

17 Apr

https://www.facebook.com/notes/egyetemi-polgár/segédlet-a-politikusi-megértéshez-kommentár-király-miklós-leveléhez/1189573181152342/

 

Ne kételkedjünk abban, hogy Magyarország miniszterelnökének valódi tudásvágya támadt fel s minek gyanakodnánk, hogy nem csupán végtelenül lenéző és arcoskodó megjegyzést tett a magyar egyetemi-tudományos világ jeleseinek egy csoportjára? Ez nem vezetne sehova, segítsünk inkább a miniszterelnöknek a megértésben. Király Miklós professzor tájékoztató levelében megvilágította a kérdés tudományos, autonómia- és felsőoktatás-szakmai vonatkozásait, ezt néhány szervezeti-történeti adalékkal egészítjük ki. (A magyar egyetemek nemzetközi rangsorokkal mért versenyképességi helyzetének elemzéséről itt olvasni részletesebben.)
1. Milyen “jogokról” is beszélünk a CEU kapcsán? Formális jogi előnye a CEU-nak abban a kérdésben, amiről a vita zajlik, nincs. Bármelyik magyar egyetem elindíthat egy akkreditációs eljárást a Middle States Commission on Higher Education hivatalnál, annak sikeres teljesítése esetén bejegyzett USA-beli egyetemmé válik, hirdetheti tehát, hogy USA-diplomát ad ki. Ehhez nincs szükség az Államokban létesített oktatási helyre, ottani diákokra stb. Csupán úgy kell döntenie bármelyik magyar egyetemnek, hogy az összességében cca. néhány tízmilliós eljárási díjat (http://www.msche.org/documents/Sche…) beépíti a költségvetésébe, felvesz megfelelő számú, angol nyelven oktatni és publikálni képes, kellően számontartott oktatót és máris adhatja ki az amerikai diplomákat szakmányban. Mi akadályozza meg ebben pl. a Debreceni vagy Kaposvári Egyetemet, amelyek súlyos versenyhátrányt éreznek a CEU jogi státusa miatt?
2. De akkor mihez van joga a CEU-nak, amihez a magyar professzorok egyetemeinek nincs?
  • 2/a. Például joga van a CEU-nak a saját bevételei alapján szabadon gazdálkodni. Erre a magyar egyetemeknek régóta nincs módjuk, a kétezeres évek második felében elindult gazdálkodási autonómia-szűkítés, ami 2010 után totálissá vált, ezt lehetetlenné teszi. (Mielőtt bárki arról beszélne, hogy hát a CEU magénegyetem, neki könnyű, jegyezzzük meg: a magyar állami egyetemek ingatlanai egyetemi tulajdonban voltak, amíg azt az szdsz-es minisztérium központi állami kézbe nem vette; a magyar állami egyetemek egyik fő bevételi forrása a hallgatók képzéséért járó normatíva, amit sohasem kapnak meg teljes egészében; a magyar állami egyetemek kutatási (pályázati) vagy tandíjas vagy szolgáltatási bevételei felett nem rendelkezik szabadon stb.)
  • 2/b: Például a CEU-nak joga van a forrásait az akadémiai ésszerűség és felelősség jegyében elkölteni, a legolcsóbb és leghatékonyabb beszerzésekkel. Ezzel szemben a magyar állami egyetemek professzorai a kutatási pénzeikből is a közbeszerzési kötelezettség miatt általában drágábban és célszerűtlenül kénytelen megvásároltatni szakmai célú utazásaikhoz a repülőjegyeiket, a kutatási eszközeiket stb.
  • 2/c. Például a CEU-nak joga van a hazai és külföldi továbbtanulók és lehetséges intézményi partnerek számára gyorsan reagálva, a sajátos egyetemi kommunikáció kívánalmainak megfelelően bemutatni magukat. Ezzel szemben a magyar egyetemek kommunikációs aktivitását a nemzeti kommunikációs hivatal (vagy mi a neve épp) hagyja jóvá, éves terv alapján.
3. És akkor vegyük sorra a CEU nem jogi, hanem tartalmi “privilégiumait”, amelyek miatt kétségtelen versenyelőnye van a magyar állami egyetemekkel szemben.
  • 3/a. A CEU fenntartója nem hajtott végre olyan drasztikus, a Bokros-csomag mértékét jóval meghaladó forráskivonást az egyetemből, mint amit az állami intézmények elszenvedtek 2011-2014 között. Ez, különösen a humántudományi területeken, valóban óriási versenyhátrányt okozott a magyar állami egyetemeknek.
  • 3/b. A CEU, amennyire ez tudható, világos és egyértelmű felelősségi mechanizmusokkal dolgozó menedzsmenttel rendelkezik, amit nem bürokratizál túl a fenntartója. Ezzel szemben a magyar állami egyetemek 2011 és 2015 között a rektorválasztási jog elvesztésével, a kancellári majd konzisztóriumi rendszer bevezetésével, a sokcsatornás állami adminisztratív alárendeltséggel még a korábbinál is zavarosabb felelősségi viszonyok között kénytelenek igazodni.
  • 3/c. A CEU olyan inspiratív környezetet képes biztosítani nemzetközi színvonalú kutatóknak oktatóknak, ahova érdemesnek tartják pl. az ERC grant-jeiket elvinni. Legyen világos: nem a CEU-tól kapnak sok pénzt ezek az oktatók, hanem ők hoznak százmilliós nagyságrendű projekteket az egyetemnek. Vajon a versenyhátrányra panaszkodó Debreceni Egyetem, az ország méretében és költségvetésében első-második legnagyobb egyeteme miért nem tudott egyetlen ERC-grantet sem magához vonzani?
4. És miért is nem lépnek fel a magyar professzorok ezekért a “privilégiumokért”? Emlékezzünk:
  • Felléptek a hallgatókkal együtt 2012-ben – hatás: további elvonások.
  • Felléptek 2013-ban az autonómiáért – hatás: a kancellári rendszer mellé megkapták a konzisztóriumokat.
  • Felléptek az NKE indokolatlan privilégiumai ügyében – az NKE visszaszól, majd méginkább kivételezett helyzetbe hozták a szabálytalanságokkal nemzetközi szinten szembesített intézményt.
  • Felléptek publicisztikákban folyamatosan azóta is – az eredmény?
A megszólaló magyar vezető kutatók és professzorok egyértelműen és határozottan azokért a “privilégiumokért” állnak ki most is, amelyek nem politikai kegyből, hanem a tudományos tudás sajátszerűségéből fakadnak: az autonómiáért és a tanszabadságért. Mélységesen elkeserítő, hogy ezek tiszteletben tartásához az akadémiai fellépést a Dr. K.H.G. történetet idéző agresszivitás követi kormányzati oldalról s egy amerikai tiszvtiselő kell emlékezetessen minket erre.
Az pedig már ízlés és mérték kérdése (hogy ilyen, a papagájkommandók világában elavultnak látszó szavakat is használjunk), hogy a magyar professzorokat egy merőben ideiglenesen hatalomban időző társaság kioktathatja-e akadémiai értékítéletből, szuverenitásból?
És végül egy személyes megjegyzés: Király Miklós professzorral közel fél évtizeden át ugyanabban az egyetemvezetésben ültünk, vitatkoztunk sokat. Nézetkülönbségeink elsősorban akörül voltak, hogy a kormányzati-szabályozási lépéseket miképpen ítéljük meg. Ő értékvédő, konzervatív stratégiával az elvi kérdésekben határozottságot, a konkrét gyakorlati fellépésekben türelmet és bizalmat képviselt a felsőoktatás-politikával szemben. Nagyon-nagyon elgondolkodnék egy konzervatív kormányzat helyében, ha már ő is elkerülhetetlennek tartotta ilyen módon megszólalni. Egy nem konzervatív kormányzat helyében pedig nagyon-nagyon megfontolnám, hogy Király Miklós professzor megszólalása és személye most maga mögött tudhatja az egyetemi közvélemény döntő többségének támogatását, ami egyszerre tisztelet és védelem is.
Akár a cinizmussal, akár a hatalmaskodással szemben.