Tudományos publikációs ökoszisztéma és a rasszizmus

17 jún

A faji kérdés kiéleződése az amerikai közbeszédben és az utcán nem csupán más országok közéletére terjedt át, hanem a tudományban is megszólalásra késztette a vezető publikációs fórumokat (ahogyan hasonló történt a #metoo világkampány idején is). A minap például a Science főszerkesztője jelentett meg vezércikket a lapjában a tudományos élet rasszizmusáról.

olvasásának folytatása

A 一带一路 a tudományban

5 máj

Amit a kutatás-fejleszti ráfordítási és publikációs kibocsátási adatokból láttunk eddig, mostanra már a tudománypolitika szintjén érzékelhetjük: Kína elkezdte átrajzolni a világ tudományos térképét.

publication_nsf

Politikai-gazdaságfejlesztési szempontból persze már elég sok szó esik a Kínai Népköztársaság “Egy Övezet – Egy Út”  (BRI) kezdeményezéséről – a Nature annak járt utána, hogy mit jelent ez a világ tudománya számára.

olvasásának folytatása

Tudománypolitika a menedzserizmus, etatizmus és populizmus metszéspontjában – az előadás teljes szövege

8 Már

“A tudomány persze nem kell, hogy választásokon induljon, de a választásokra alapozott hatalom számára akkor lesz fontos a tudomány ügye és eltűrendő a tudomány autonómiája, ha mérvadó számosságú választó támogatja ezeket az elveket. Ehhez viszont ma nincs más út mint hatékonyan megjelenni a tömegmédia színterein. Szükségesek a tudományos sztárok, akik a tudományos eredményeket hozzák közelebb (többek között Csányi Vilmos, Vizi E. Szilveszter, Kroó Norbert, Kiss László, Barabási-Albert László, Falus András akadémikusok ennek a példái), a tudománypolitikai héroszok, akik kellő szakmai-morális integritással és médiaképes kiállással képviselik a tudomány ügyét, valamint a tudományos tematikára adaptált, népszerű és megszólító média-formátumok.”

Az előadás szerkesztett szövege itt olvasható:

https://www.researchgate.net/publication/331586412_Tudomanypolitika_a_menedzserizmus_etatizmus_es_populizmus_metszespontjaban_avagy_fejezet_az_autonomia-vesztesek_XXI_szazadi_tortenetebol

Tudománypolitika – a menedzserizmus, etatizmus és populizmus metszéspontjában

6 Már

avagy fejezet az autonómia-vesztések XXI. századi történetéből

Az előadás a tudományművelés- és tudás-átadás nyugati tradíciójában formálódott akadémiai autonómia rezignált védelmét képviseli. Az autonómiát mint a leginkább produktív és a tudomány társadalmi missziójában nélkülözhetetlen kutatás-fejlesztési tényezőt mutatja be, jelenleg zajló visszaszorítását azonban nem elsősorban az aktuális személyi-politikai törekvésekkel magyarázza.

Több évtizedes, alapvetően ideológiai és ezen keresztül társadalomszerveződési folyamatok eredője az akadémiai szféra ma világszerte tapasztalható technicizálódása, „népakarat” alá vonásának kísérlete és finanszírozási kiszolgáltatottsága. A tudomány társadalmi percepciójában politikai determinációjú elmozdulás figyelhető meg, ami a civil támogatottságot csökkenti s így a pártpolitikai alapú hatalomszerveződés mozgásterét bővíti.

A magyar helyzet sajátossága a menedzserizmus, etatizmus és populizmus találkozása a tudománypolitikában. Ráadásul magabiztos hatalmi háttérrel felerősödött ennek az iránynak cselekvőképessége – miközben az akadémiai világban is tapasztalható az államhatalomtól független intézmények és értelmiségi gondolkodás gyengesége, az együttműködés-kultúra hiánya.

(Az Eötvös Csoport rendezvényén 2019. március 6-án tartandó előadás bevezetője)

Slide1

Miért tanul ilyen kevés magyar egyetemista külföldön?

11 dec

Általánossá vált az érzésünk, hogy a magyar egyetemisták tömegesen mennek külföldre tanulni, a legjobbak itthagyják az magyar felősoktatást stb. De ha jobban megnézzük a  statisztikákat, valamelyest meglepő helyzettel talákozhatunk.

olvasásának folytatása

Beszélgetés a Corvinus-modellről

16 okt

Az egyetemi autonómia helyreállításának első lépése vagy a felsőoktatás piacosításának gazdaság-vezérelt programja vagy egy újabb ördögi hatalmi ármány?

Elemzőbeszélgetés a tévében.

 

https://rtl.hu/rtlklub/magyarulbaloval/elitkepzes-keveseknek-sokert

fgybalo

Egyetemi autonómiák Európában

21 aug

A magyar egyetemi rendszer nemzetközi összevetésben is autonómia-hiányos, különösen a gazdasági és szervezeti önállóság kritériumait figyelembe véve, egy európai vizsgálat szerint. olvasásának folytatása

Egyházi egyetemi kritika az ellenség-képzésre épülő kormányzással szemben

5 aug

Mármint az USA-ban.

A világ legjobb egyetemi között számontartott katolikus University of Notre Dame (amely magyarországi képzésének elismerésről egyébként nemrég kötött megállapodást a magyar kormány Indiana állammal) elnöke többször bírálta Trump megosztó, migráció-ellenes politikáját, de a klíma-egyezményből való kilépését is.

ppjenkins110308

Jenkins atya most általános elvként fogalmazta meg a vallási hátterű egyetemek felelősségét: “It is important to see that those challenges certainly have a technological dimension, they certainly have an economic dimension, but they also have a moral dimension,” Keresztényi reménykedése mindezek ellenére rendületlen: “…my country rises above its fears and its reactions and its temptation to scapegoat certain people, to find solutions that will serve us in the future.”

Mindezekről azért tarja fontosnak megnyilatkozni, mert nézete szerint a vallási hátterű egyetemeknek egyedülálló lehetőségük és felelősségük morális érzéket, lelkiismereti igazodási pontot nyújtani a társadalomnak olyan időkben, amikor ezeket a politikai szférában nehéz felfedezni.

Pálinkás célkeresztben – avagy kis magyar altright

21 ápr

“Igen, ők mind ültek – mondta Molotov F. Csujov író kérdésére válaszolva. – Sok feleslegeset összefecsegtek. És ismerőseik köre is olyan, ahogyan azt várhattuk… Nem támogattak bennünket… Ugyanez a Tupoljev veszélyes ellenséggé is válhatott volna. Jelentős kapcsolatai voltak a velünk szemben ellenséges értelmiséggel. A Tupoljevek – a maga idejében nagyon komoly kérdést jelentettek számunkra. Bizonyos ideig ellenfeleink voltak, s még időre volt szükség, hogy közeledjenek a szovjethatalomhoz. Tupoljev az értelmiség azon kategóriájából való, amelyik nagyon kell a szovjet államnak, de ezek lélekben ellene voltak, és a személyes kapcsolatok vonalán is veszélyes, bomlasztó munkát folytattak, ha pedig nem folytattak, akkor ezzel lélegeztek…” (Molotov)

 

Blogunk sokat ír az angolszász egyetemek nyomasztó campus-antifa és identitáspolitikai őrületeiről, de mindezek magyar jelenléte (még) periférikus maradt. Ezzel, meglehet, rosszul mértük fel a hatásmechanizmusokat: nem tartottuk valószínűnek, hogy az USA egyetemi-tudományos világába is durván belemaró altrightes kor-áram erőteljesebben fogja mérgezni a hazai akadémiai közéletet.

Pepe-frog-Hillary-Clinton-alt-right-Trump-race-Nazis-Martin-Luther-King-Jews-Germans

Hiszen az egyik oka az altright amerikai diadalmenetének éppen az lehetett, hogy ott nem ismerték testközelből a náci és bolsevik társadalmi kommunikáció züllött és züllesztő működését. Például azt a hatalompolitikai zihálású bugris tahóságot, ami minden, valós teljesítményen, vagy hagyományon, vagy értékeken alapuló tekintélyt gátlástalanul és nihilistán semmibe vesz. Hogy a támogatók lelki alkata ehhez idomult vagy eleve ilyet várt el, arról még sok szakmai vita zajlik majd.

A tudomány világára ráengedni ezeket a keretlegényeket viszont eléggé ismerős itt a keleti végeken, ezért nem lepett meg senkit a Beobachter listázása. De hogy még a Краткий курс felelevenítését is megcsinálják az elhajló elvtársak fenyítésére és a belső harcok elrendezésére, az talán nem várt fejlemény. Az MTA korábbi elnökéről, a magyar kutatás-fejlesztés meghatározó személyiségéről, Pálinkás József akadémikusról (lett légyen mégannyira kontroverzális a működésének több eleme) ilyen szintű firkálmányt közölni, ez a totális lezüllés jele.

Bár nyilván a megfélemlítés volt az egyik cél, de a jobboldali-konzervatív akadémiai értelmiségnek nem csupán általánoskodó megnyilatkozásban, hanem konkrét tettekkel kell ezzel szemben fellépnie, különben ne csodálkozzon majd, ha bárkivel bármit megtehetnek közülük.

Rasszista és szexista genetika, avagy formálódik a “Science War” új fordulója?

2 ápr

A TudásPresszó oldalán bemutattuk a minap, milyen gondokat okoz a genetika alkalmazása a történettudományban, régészetben azzal, hogy a humán tudományszakok képviselőinek kellene jól értelmezniük a molekuláris biológiai eredményeket és viszont. Úgy tűnik, a humán és reál diszciplinák közti villongások méginkább felerősödnek, ha a genetika orvosi és embertani alkalmazását társadalmi perspektívában kezdik el vitatni.

A Harvard nagy elismertségű és egyben sokat vitatott genetikus professzora, David Reich terjedelmes publisztikát közölt a közelmúltban, amelyben hozzányúlt a lehető legérzékenyebb témához, az emberi fajok különbségeihez. Nem előzmények nélkül, hiszen most megjelent könyve a történeti genetika oldaláról közelíti a kérdéshez. Az orvosi vonatkozásokat a prosztatarákra való hajlamot tárgyaló régebbi cikkében például már korábban tárgyalták szerzőtársaival.

sub-buzz-20497-1522441988-8

A friss publikációk késztethették azokat a tudósokat, szám szerint 67 kutatót, hogy közösen aláírt szöveget jelentessenek meg a Buzzfeeden. Ebben nem csupán vitatják, hogy Reich és a hozzá hasonló genetikusok helyesen használják-e a “faj” fogalmát, de felhívják a figyelmet a veszélyre is, hogy ez a szóhasználat súlyos társadalmi-politikai következményekkel járhat. “Race has long been a potent way of defining differences between human beings. But science and the categories it constructs do not operate in a political vacuum.”

olvasásának folytatása