Amit tegnapi posztunk mint lehetőséget vetett fel, sajnos, felrázó valósággá vált mostanra: az egyetemet ért, politikai szintről, kormányzati asszisztálással érkező, nívótlan támadás miatt a magyar felsőoktatás egyik legnagyobb tekintélynek örvendő személyisége mondott le posztjáról (ami szimbolikus lépés volt, de éppen ez hangsúlyozza méginkább a morális fundamentumot.)
Minden egyéb megfontolás előtt azonban nagy tisztelettel kell szólni Tulassay Tivadar professzorról, akit a minap még csupán igazi, méltó vezetőként említettem, ma azonban igazi leckét adott emberi tartásból is. Tulassay igazi polgári konzervatív orvosprofesszor, kemény elvekkel, határozott elképzelésekkel. Miközben sosem rejtette véka alá jobboldali ideológiai-politikai kötődését, nem is kérkedett vele a kurzusok idején. (Eleganciája és stílusa is párját ritkítja: amikor két évvel ezelőtt meghívtam a TudásPresszó sorozatom egyik beszélgetésére, első szóra jött, pusztán a korábbi évek ismeretsége okán rászánva az időt, energiát.)
Tulassay rektor lépése világossá tette, hogy elfogadhatatlan az a támadás, amivel a köztársasági elnök visszavitte a plágium-ügyet az egyetemi világba. De ennél is többről van szó: az egy nyugati értékrendű országban elképzelhetetlen, hogy ilyen nyilatkozatoknál a közmédia riportere nem kérdez vissza, nem szembesíti a megszólalót szereptévesztésével, társadalmi veszélyességével. Az igazán nyomasztó viszont az lenne, ha az egyetemi-tudományos világ nem állna ki Tulassay mellett.
A morális tartáson túl márcsak önérdekből is. Ha szemernyi igazság van abban a sajtóhírben, miszerint kormányzati támogatottságú “brain stormingon komolyan megfontolták, hogy érdemes lenne-e javasolni az összes kisdoktori átvizsgálását“, akkor itt már olyannyira hiányzik az értelmiségi felelősség és a konzervatív értékek tisztelete, hogy nehezen kiheverhető támadás fenyegeti a magyar tudományos intézményrendszert (lásd az előző posztban részletezve). Ezzel szemben meg kell védenünk az egyetemi tekintélyt.
Ez Magyarország nemzeti érdeke is: csakis egyetemeink megkérdőjelezhetetlen minőségi szigora és szakmai autonómiája biztosíthatja diplomáink elismertségét s ezzel fiataljaink életpálya esélyeit itthon és külföldön egyaránt. Semmilyen más szempont nem írhatja felül a magyar fiatalok jövője és a világszerte számontartott magyar tudományos hagyomány továbbvitele számára nélkülözhetetlen szakmai igényesség és tudományetikai szabályok érvényességét.
(Ez olyannyira erős elv, hogy még akkor is ki kell mondanunk, ha vérlázítóan hiteltelen alakok próbálnak a jól megérdemelt süllyesztőből a felszínre kapaszkodni ennek az ügynek a hullámain.)
Őszinte tiszteletem és elismerésem dr Tulassay Tivadar professzornak! Ezen megnyilvánulásával is a magyar nemzetet szolgálta. Ő próbálta megértetni azokkal, akiknek még nem sikerült megérteniük azt, hogy ha nincs egy országban értékrend, akkor az értékteremtés is esélytelen. Az általános iskolai végbizonyítványért is meg kell küzdenie még egy gyereknek is, akkor ennél magasabb iskolai végzettséget, vagy tudományos fokozatot sem érdemel SENKI, a jogos megszerzéséhez tett megfelelő szellemi erőfeszítések nélkül. A világ egyetlen civilizált országában sem váltható politikai státusz tudományos fokozattá!
Őszinte tiszteletem és elismerésem dr Tulassay Tivadar professzornak!
Teljes tiszteletem és baráti támogatásom professzor- és akadémikus társamnak dr. Tulassay Tivadarnak.
Falus András