áll az akadémiai közösség: május első hetében tisztújításra kerülne sor a Magyar Tudományos Akadémián. A magyar tudományos világ számára ugyancsak kiemelt jelentőségű ennek tétje, hiszen az Akadémiát s egyben a tudományosság egészét ért drasztikus politikai beavatkozások (CEU elüldözése, akadémiai intézetek elcsatolása majd ide-oda szervezgetése, az egyetemek kivonása a nemzeti közösség és a az egyetemi polgárok felelőssége alól, az MTA ellen zajlott kampány) évei után jogos elvárás a kétszáz éves, nagy tekintélyű intézménnyel szemben, hogy a sodródás és megfelelési tehetetlenség helyett saját értékrendű és logikájú stratégiával lépjen be működése harmadik évszázadába.
Reménység szerint kellő nyilvánossággal és komolysággal készül fel a Köztestület a választási döntésekre. Ehhez azonban sokmindent újra is kell gondolni.
Itt csak példaként, de lényeges ügyként egy vonatkozás a kutatóintézeti hálózatról. Hiszen két elnökjelölti programban is olvashatunk legalábbis gyorsan öregedő álláspontokat:
“Az elmúlt években a Magyar Tudományos Akadémia történetének egyik legjelentősebb szerkezeti változása ment végbe a kutatóintézeti hálózat leválasztásával. A létrejött új intézményi struktúra mára önálló működési keretek között folytatja tevékenységét. Jelenleg nem látható olyan közjogi vagy politikai feltételrendszer, amely a teljes vagy részleges reintegrációt reális közelségbe hozná.”
“Szót kell ejtenünk azokról a veszteségekről is, amelyeket az MTA már elszenvedett, és amelyek esetében a visszafordításra jelenleg nincs reális lehetőségünk. A kutatási hálózat elcsatolása ilyen fájdalmas fordulópont volt. Ezzel a helyzettel, mint valósággal, most szembe kell néznünk és el kell fogadnunk azt, mert nincs közvetlen ráhatásunk erre a strukturális döntésre. A korábban MTA felügyelete alatt működő – ma HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat – irányításának kérdése jelenleg meghaladja az MTA kompetenciáját, de az MTA nyitott minden olyan megoldás irányába, mely a Hálózat tudományorientált és sikeres működését segíti elő. “
Azt tegyük is félre egy pillantra (ne, ne tegyük…) hogy vajon az ország egyik legnagyobb autonóm intézményének vezetésére készülőknek valóban a politikai körülményekhez kell-e / szabad-e igazítania valakinek a stratégiáját (a megvalósításban persze, hogy figyelembe kell vennie, de az elvi alap a saját értékrendből kell kiinduljon). Ezek a megközelítések azoban már akkor sem voltak érvényesek, amikor megjelentek, hiszen az egyik,kormányzásra készülő politikai erő többször és egyértelműen elkötelezte magát az Akadémia egykori intézeteinek akadémiai felügyelet alá történő visszavitele mellett. Ráadásul éppen ez az erő kapott teljes, a HunRen szervezeti helyzetének megváltoztatására elégséges felhatalmazást.
Mindez újragondolásra kell késztesse az MTA Közgyűlésének előkészítőit, résztvevőit. Teret, helyet és időt kell adni arra, hogy az intézetek jövőjét illető szándékaikról érdemi állásfoglalást tegyenek az elnöki-főtitkári megbízásra pályázók. Enélkül súlytalanná válik ez a rendkívül fontos döntés.
Egyetemi Polgár 
Hozzászólás