Bár a hangsúlyok az eredeti szövegben (www.ranking.hu) kicsit mások, a lényeg stimmel: a globális rangsorokban a magyar és kelet-európai intézményeknek nincs sok esélyük, az alkalmazott (féloldalas, torzító) indikátorok n
ehezen
módosítható pályákat jelölnek ki. Mivel meghatározóak a tudományos produktivitás mérőszámai, miközben a nemzetközi tudományos verseny élmezőnye beszűkül, nem véletlen a helyezések romlása. Mindezt a forráskivonás, a tudományos teljesítményt visszavető autonómia-korlátozás és a változatlanul gúzsbakötött egyetemi gazdálkodás csak tovább rontja.
Vélemény, hozzászólás?