Diáktüntetési reflexiók

A gyorsan pergő felsőoktatási eseményekre a Facebookon reagált a blog, most, az évelejei nekigyűrközéskor egy kis összefoglalás:

Örömmel üdvözöltük december 18-án, hogy a végre egyértelmű válasz született a Demján-Parragh-Orbán szövetségnek. Remélhetőleg a mai egyetem-ellenességet megalapozó újságírók, “elemzők” és médiaértemiségiek is elkezdik olvasni a valós adatokat.
http://eduline.hu/felsooktatas/2012/12/18/Itt_van_a_rektorok_13_pontja_ezert_erdemes__J7P6FJ

Támogattuk aznap a felülről nyitott felsőoktatás önmagában minőségelvű és a társadalmi mobilitást erősítő ideáját, egy apró feltétel teljesülése esetén: ha ehhez mért finanszírozási alapokra épül. Pl. a német rektorok kiszámolták, mennyibe kerül a hallgatói létszám folyamatos emelkedése. Ugyanakor töprengve osztottuk meg december 19-én Nyiri akadémikus révén az amerikai egyetemek gondjait.

Ezen a napon terjesztettük a hallgatók üdítően hetyke válaszát a kormányzati önteltségre.  De aggodalmunk is támadt, egy gyors és népszerűtlen vélemény: a keretszám- és tandíjügyben a tüntetőknek első látásra kedvező, amúgy megintcsak átgondolatlan politikai döntés született. Vajon az efeletti örömben a diákok cserbenhagyják-e az autonómia és a finanszírozási ellehetetlenülés ügyében a rektorokat (vagyis az egyetemeket) És mikor lehet szó érdemben a tandíjról?

Másnap, december huszadikán, bíztatásul és jókedvvel megosztottuk az egyik első magyar hallgatói újság címlapját 1987-ből, aminek a címoldala a mai jelszót  vetítette előre: Semmit rólunk nélkülünk!

És az ifjúkor eszméit átérezve méginkább felháborodtunk a balatonalmádi igazgatónő bornírtságán: Vajon hol késik az iskolavezetés és a megyei kormányhivatal pontosító, a téves tájékoztatást kiigazító nyilatkozata? Vagy pedig, ennek hiányában, a felügyelő miniszter és az ügyészség közleménye a felmentések illetve az eljárások megindításáról a gyerekekkel szembeni bűncselekmények miatt? Ugyanis középiskolás diákok politikai célzatú megfélemlítése egyszerűen nem történhet meg Magyarországon, ez képtelenség, ezzel még tréflákozni sem szabad. Nem hihető, hogy ne éreznék a bármilyen napi vagy akár stratégiai politikai érdeken felüli őrületes veszélyét és mély morális elfogadhatatlanságát ennek éppen azok, akik mindezt diákkorukban megtapasztalhatták és most hasonló korú gyermekeik vannak. Az egykori cenzorok és iskolai pártemberek (no meg a mai mosdatóik) helyett tőlük várhatjuk hitelesen az ezzel szembeni, azonnali fellépést. Várhatjuk? Szerencsére a kormányzat is árezte, hogy ezt nem szabad.

Karácsony közeledtével a szakmai kérdésekre is maradt energia, mindenekelőtt a bölcsészettel szembeni támadások külhoni reflexióját mutattuk be. Jószívvel ajánlottuk a tényeken alapuló felsőoktatás-politika régi híveiként a Ténytár adatsorait, valamint a WSJ felmérését.

Az évvégéhez közeledve megkérdőjeleztük az átfogó felsőoktatási reform szükségességének evidenciáját. Hiszen:
– 1989-1994 között teljesen átalakult a felsőoktatás szabályozási környezete (doktori képzés, autonómia, finanszírozási rendszer stb.)
– 1998-2001: átalakult az intézményhálózat, a finanszírozás, a felvételi rendszer.
– 2003-2006: Bologna-i reform, átalakul a képzési szerkezet
– 2011-2013: tanáréképzés, Bologna-revízió, nemkeretszám stb.
Vagyis, az elmúlt negyed században lényegében folyamatosan átfogó reform volt, nem adatott szinte egyetlen teljes képzési ciklus sem, amit végigcsinálhatott volna a felsőoktatás Biztos, hogy annyira szorgalmazni kell az átfogó reformot???

És akkor az év fordulóján felidéztük a szép és reményeink szerint tanulságos emlékeket a hallgatói mozgalom kezdeteiről, első akcióiról és elméleti megalapozásáról.

És most kezdődik az új év.