Ahhoz, hogy a mai kor demokrácia-működésének megfelelő (azaz populista) politika formálódjon a felsőoktatás ellenében, nem politikusi rosszakarat kellett, hanem olyan médiaközeg, amelyben evidenciává válhattak vaskos tévedések, nyegle semmitmondások az egyetem működéséről. A pártpolitikai propagandisták lendülete is gyakran tettenérhető volt ebben, de leginkább a felületesség és a szakmai ismeretek hiánya okozta a mégoly jószándékú megnyilatkozások ilyen hatását.
Erre példa a december 28-i Népszabadságban Kósa N. Judit írása. Mit mond a felsőoktatásról? És milyen viszonyban vannak ezek a tényekkel?
“az ország teherbíró képességét messze túlnőtte az a rendszer”
Vagyis úgy gondoljuk, összhangban Demján Sándorral és Parragh Lászlóval és társaikkal, hogy az Európában egyik legalacsonyabb költségvetési ráfordítás, az egyik legalacsonyabb diplomás arány, az egyik legalacsonyabb kutatási ráfordítás még mindig sok és valóban nem a szellemi tőkébe történő beruházással, hanem beszállítói segédmunka-kapitalizmussal kellene versenyképessé válnunk? Sőt, azt is gondoljuk, hogy a világon legnagyobb (reálértéken 50%-os!!!) költségvetési kivonás a felsőoktatásból még kevés is volt az elmúlt öt évben?
“fő mozgatóereje az intézmények kétségbeesett fejkvótavadászata volt”
Ugyan mondja már meg valaki, hogy az annyit emlegetett társadalmi-piaci elvárásokat vajon mi képes jobban érvényesíteni, mint a hallgatói érdeklődés? Tervgazdaságot akarunk? Felrójuk az egyetemeknek, hogy olyan képzést indítanak, amire van kereslet? A minőségi elvárásokat érvényesítse az akkreditáció, onnan jöjjön a való élet – ehhez képest a tervutasítás mitől jobb?
“Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy a jó szakemberek mellett hasznosíthatatlan diplomával bírókat is szép számmal kibocsátanak az intézmények”
Igen? És akkor mi van, azon kívül, hogy adtunk egy pofont a semminek egy ilyen mondattal. Pl. helyettesítsük be: “Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy a jó cikkek mellett olvashatatlan írásokat is szép számmal megjelentetnek az újságok.” Ezzel mondtunk valamit? Egyáltalán, mitől hasznosíthatatlan a diploma? Kedves Kósa Judit, igazán nem személyeskedés, de a régi egyetemi ismeretség okán had’ emlékeztessek arra, hogy a mai méltán elismert Népszabadság újságíró diplomájában sem az “újságíró” képesítés szerepel. Ettől most kinek rossz?
“sokan csak azért tanulgatnak, mert nem jutott jobb az eszükbe.”
Nahát, valóban vannak olyan 18évesek, tömegével akár, akik nem tudják még, mi lesz belőlük?! Döbbenet! És esetleg az történik velük, ami mindig is történt a nyugati világban és történik ma is, hogy jobb, ha a képességeiket fejlesztik, megtalálják az útjukat, mintha értelmetlenül rákényszerülnének zsákutcás életpályákra – és így hajtanak majd nagyobb hasznot a közösségnek, cserébe, hogy mindezt részben a közösség pénzén tehették?! Azt mikor fogjuk követelni, hogy azok a semmirekellő tizenkét évesek ne csak ötletszerűen választgassanak szakköröket, fakultációkat, hanem kizárólag azt tanulják, amire teljesen elhivatottak és amivel egész életükben foglalkozni fognak, vagy különben menjenek dolgozni végre – ja, hogy ehhez még egy kicsit lejjebb kellene szállítani a tankötelezettségi korhatárt? Sebaj, úgyis támogattuk a mostani csökkentést is, nem?
Nyilván nem feltételezhető N. Kósa Juditról, hogy rosszak lennének a szándékai. De éppen ezért példaszerű az írása: a politikai publicisztika érvénytelenségét mutatja a szakpolitikai belátások híján. Ennyiben sajnos nem különbözik a másik oldali munkáslevelezők működésétől, ahol az aznapi kormányálláspontot ismerhetjük meg a nép hangjának alátámasztásával.
Mindez pedig nagyobb baj, mint egy-egy rossz felsőoktatáspolitikai lépés. Mert megteremti a rossz felsőoktatáspolitikai lépések közegét.
Egyetemi Polgár 
2 hozzászólás a “Médiaügyek – hogyan lett egyetemellenes a politika?”