Legyőzhetetlen ELTE, legyőzhetetlen humántudományok?

Nemzetközi trendhez igazodott a magyar kormány 2010-től, amikor folytatta a reálképzések erősítésének hangsúlyozását – azonban nálunk ez együtt járt a humán szakokkal és egyáltalán, a felsőoktatással szembeni hangulatkeltéssel. Az alkalmazott megoldás is keletiesre sikeredett: adminisztratív beavatkozásokat tettek a továbbtanulók “megfelelő” terelése érdekében, ami kétségkívül  látványosabb gyors sikereket ígér, mint hosszabb távú pályaorientációba kezdeni, sőt, még a preferált érdekcsoportoknak is kedvez.

De vajon mennyire lett sikeres a próbálkozás hat év jelentkezési adatai összevetésének tükrében?

Bár a reálterületek pozíciójavulásáról is lehet adatokat kinyerni, azt láthatjuk, hogy a diákok preferenciái nem azzal a kimenettel változtak, ahogyan a tervgazdálkodók gondolták. Sikerült ugyan a bölcsész-társadalomtudós képzési területek iránti érdeklődés arányát negyedével csökkenteni (21-ről 15%-ra), azonban ez az átrendeződés inkább csak a pedagógusképzés  és informatika területére volt érdemben kedvező hatású, a természettudományok pozícióján  semmit sem javított, a műszaki és orvosi-ergészségügyi területeké erősödött valamelyest. (Az adatsorok a felvi.hu nyilvános statisztikáinak feldolgozásával készültek.)

Az általános jelentkezési csökkenés közepette (a 2010-es százharmincezres létszámnak a 76%-a jelentkezett 2015-ben) ugyanakkor sokkal nagyobb arányt szenvedett el a társadalomtudomány (52%-ra) és a bölcsészet és jogászság (62%-ra), míg éppen ellenkező tendenciát mutatva lényegesen javult a pedagógusképzés (121%!), és kisebb mértékben az informatika és orvosképzés vonzereje. Ezt az első helyes  jelentkezések száma mutatja leginkább, amelyek azonban azt is jelzik, hogy a pedagógusképzés esetében a növekedés (2600 fő) jelentős része (valószínűsíthetően az osztatlanná vált tanárképzés eredménye, amin belül viszont a humántárgyak ugyanolyan keresettek. Örvendetes ugyanakkor az óvoda- és gyógypedagógus valamint tanítói pálya vonzásának  jelentős erősödése! (A képzési területekhez tartozó szakok között a jogász-közigazgatási területeket illetően 2012-ben jelentős áthelyezés történt, ezt nem mutathatja a diagram!)

Ezek a folyamatok nyilván nem hagyták érintetlenül az egyes intézmények pozícióit sem. Itt méginkább egyértelmű, hogy a továbbtanulók preferenciái a kormányzati átalakító szándékok ellenében is meglehetősen stabilak. Az első helyes jelentkezések 95%-ának megoszlása az intézmények között alig változott:

Ugyanabba a tíz intézménybe szeretne bekerülni leginkább a továbbtanulók kétharmada (!), és ezek közt a nagy hagyományú tudományegyetemek pozíciója nem változott érdemben. Ez azért is figyelemre méltó, mert éppen az ELTE, Debrecen, Szeged vagy a Corvinus a bölcsész- és társadalomtudományi képzések központjai, tehát ezeket méginkább érintette a sok hátrányba hozó lépés.

Az is feltűnő, hogy a gazdaságtudományi (menedzsment, turisztika, marketing stb,) képzések állami támogatásának drasztikus csökkentése illetve a “termelő munka” nem szűnő vasésacélkorszakbeli magasztalása ellenére sem a szakterületek, sem az intézmények nem veszítettek népszerűségükből. Az idősoros adatok is jelzik a tendenciákat:

A kormányzati célok megvalósulása tehát legalábbis kérdőjeles – persze az sem magától értetődő, hogy a reálirányoknak ez a túlfuttatása célszerű, indokolt és megalapozott-e egyáltalán?

A humán- és reáltudományok közti tudománypolitikai ingamozgásról többször is írt az Egyetemi Polgár – az itt tárgyalt újabb fejlemények fényében úgy tűnik, a nyugati akadémiai világban elkezdődött a bölcsészet és társadalomtudomány rehabilitációja. Az a magyar felsőoktatási folyamatok történeti áttekintéséből is látszik, hogy ha a voluntarista, hamis premisszákból kiinduló átszervezési kapkodás szembemegy a magyar tradícióval és társadalmi realitásokkal, tartós eredményt nem hozhat, csak frusztrációkat. Ennyit vélhetően nem ér  néhány szűk érdekkör kiszolgálása, legyenek bármennyire is hangosak.

Ennél már csak az volna nagyobb baj, ha elpazarolnánk a bölcsészeti és társadalomtudományi érdeklődésű fiatalok szellemi-kulturális és gazdasági potenciálját egy meghaladott képzésszerkezeti doktrína érvényesítése közepette.