Nemzetközi és hazai többpárti konszenzus uralkodik a reálképzések (STEM, ahogyan korszerűen mondani illik) megerősítésének szükségessége és a humánirányok feleslegessége, érdektelensége, visszafejlesztése ügyében. Sőt, mintha a bölcsész és általában, a tudományos értelmiség is megadóan tudomásul vette volna ezt a világtrendet.
Persze, erre motiválnak a faék egyszerűségű globális egyetemi rangsorok is, és az impactfaktoros publikációs ipar abszurd nyomása, nem is szólván a numerikus mérhetőség bűvöletéről. Így nem csoda, hogy a hazai oktatáspolitikát meghatározó gazdasági érdekcsoportok és a téziseiket szajkózó sajtó el tudta érni a hagyományos (és persze szintén igencsak egyoldalú) magyar literátus műveltség-centrikusság rosszhírbe keverését. A tényadatok nyilván itt sem érdeklik a döntéshozókat.)
Az Egyetemi Polgár már korábban is elemezte, hogy mintha a világban megfordulna a szél és egyre inkább felismernék a humánirányok fontosságát. A nyári melegben ezért érdemes felidézni Fareed Zakaria, az igen befolyásos amerikai elemző márciusi cikkét a The Washington Post vélemény-rovatában. Zakaria (aki nálunk az illiberális demokrácia terminus megalkotójaként ismert inkább) a PISA-eredmények elemzésével mutatja be, hogy az ebben legjobban teljesítő országok nem feltétlenül a leginvenciózusabb gazdaságok is egyben. Leginkább két tényezőben látja ennek okát: egyrészt a kreatív ipar, de méginkább a vezető iparágak kreatív hozzáadott értékei számára nélkülözhetetlen erőforrás a “liberal arts” által adott készségek és ismeretek megléte, másrészt a mechanikus magoláson/visszamondáson alapuló tanulási kultúra hátránya a lazább, örülni képes, szabad szellemű iskolához képest. Ahogyan Jack Ma, a világ egyik legnagyobb cége, az Alibaba alapítójától idézett beszéd is megfogalmazza: “Chinese are not as innovative as Westerners because China’s educational system, which teaches the basics very well, does not nourish a student’s complete intelligence, allowing her to range freely, experiment and enjoy herself while learning”. (Nem véletlen a liberal arts terjesztése Ázsiában…) Természetesen a Zakaria-cikkben használt kifejezés (“liberal arts”) szabatos fordítása nem bölcsészet lenne, hiszen az kiterjed a társadalomtudományok, természettudományok és matematika több területére is,
És bizakodjunk: a hazai humánképzések és elméleti természettudományos szakok vonzereje a legkiválóbb továbbtanulók között még mindig megvan, tehát talán lesz időnk kivárni nagyobb szellemi vérveszteség nélkül azt az adaptációs időt, amíg nálunk is öntudatosabbá és respektáltabbá válnak újra a bölcsészek – amiben segíthet Zakaria könyvének is az elolvasása. No és persze az, ha a magyar bölcsészettudományokon, belül a valódi teljesítmény számonkérése és preferálása válik meghatározóvá.
Egyetemi Polgár 
Vélemény, hozzászólás?