Szakmai veszteség, reális helyzetértékelés, felelősség a hallgatókért, az intézményért

28 feb
elolanc

Fotó: Bődey János Gergely / Index

Nagy visszahangot kapott a sajtóban az ELTE BTK nyugdíjazási lépése: húszegynéhány kollégát, akik elérték a nyugdíjba vonulást már lehetővé tevő életkort, nem tud tovább a Kar munkavállalóként foglalkoztatni.

Vannak oktatók, kutatók, kollégák, akiknek munkássága, személyisége, hatása, reputációja egyrészt erőforrás, másrészt védjegy, harmadrészt intellektuális és morális élmény mindannyiunknak. Az egyetemnek az a dolga, hogy akkor is, ha bármiféle kényszer vagy (bal)lépés miatt a munkajogi kapcsolat megszűnik velük, ezt egyfelől méltó és őszinte formában vigye végig, másfelől teremtse meg a további közös munka lehetőségét, ennek honorálásának esélyét.

Azt persze felelős egyetemi ember a többi kolléga, az intézmény, a továbbtanulók, no meg az igazság kedvéért nem teheti meg, hogy jól hangzó médiamegnyilvánulásokért cserébe leminősítse a tovább dolgozó műhelyeket, egyetemet. Félezer bölcsész oktatóval szemben lenne méltánytalan az oktatás összeomlásáról beszélni.

A számokról: tavaly a közel kétezer egyetemi oktatóból mintegy másfélszáz távozott, az egyharmaduk a kötelező (egyetemi tanárok esetében hetven, docenseknél 65 éves) nyugdíjkorhatár elérése miatt. Vagyis, az igen szorító és teljesen indokolatlan forráskivonások körülményei közepette is oktatóink 5 százalékát érinti olyan személyi mozgás, ami vezetői döntés kérdése. Ezek között sokféle indok, sajnos, nemritkán takarékossági kényszer is van, de a számok mutatják, hogy az ELTE képes a szellemi tőkéjét a lehető legnagyobb mértékben megóvni, a hallgatók és a kutatás számára.

Természetesen a statisztika nem fedheti el az egyedi szakmai veszteségeket, méltánytalanságokat. Abban mutatkozik majd meg az intézmény reagálóképessége, hogy talál-e utakat mindennek az értékmentő és hatékony kezelésére.

Az Egyetem mi vagyunk, mindnyájan. Egyenként és az egymástól tanult, közös munkánkkal alkotott közösségként is.

Interjú az Egyenes beszédben

Interjú az Egyenes beszédben

Interjú az Egyenes beszédben

Egy hozzászólás to “Szakmai veszteség, reális helyzetértékelés, felelősség a hallgatókért, az intézményért”

Trackbacks/Pingbacks

  1. Egyetemes hülyeség | TradeCommands - 2013. március 5. kedd

    […] megnyilvánulásokért cserébe leminősítse a tovább dolgozó műhelyeket, egyetemet.” – mondja a rektorhelyettes, mintha váratlan természeti csapás után kellene megnyugtatnia a riadt […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: