Miután a magyar felsőoktatás immár két évtizede éli át az intézményi egyesítések meg-megújuló hullámait, ismerős problémákat vázolt Marjik van der Wende, az Amsterdam University College dékánja, amikor az egyetemek lazább és erőteljesebb integrációját szorgalmazó európai felsőoktatás-politikákról beszélt. Ezt a nemzeti és nemzetközi szinten egymásbaolvadó vállalatok, bankok modelljében gondolja el, nem függetlenül tőlük, hiszen az üzleti életből jövő finanszírozás ma már gyakran nemzetközi, így az egyetemeknek sem lehet idegen a határokon átnyúló szerveződés. A kissé erőszakoltnak tűnő gondolatmenet a rangsorok kapcsán valamelyest érdekesebbnek tűnő felvetést ismertetett, megkülönböztetve a világszínvonalú intézményeket a világszínvonalú nemzeti felsőoktatási rendszerektől. Ezeket az ausztrál alapítású U21 egyetemi hálózat szakértői csoportja rangsorolja, a publikációkat és hallgatói adatokat igen szofisztikált, a lakosságszámmal elosztott publikációs adatoktól a női felsőoktatási részvételen át a diverzifikációig jó néhány indikátort alkalmazva. De vajon a numerikussá tett minősítés valóban többet mond, mint amit úgyis tudunk az egyes egyetemi rendszerek hatékonyságáról, otthonosságáról és minőségéről?
Egyetemi Polgár 
Hozzászólás