Úgy tűnik, egyre inkább stabilizálódik az a szakértői kör, amely a globális rangsorok mögött áll. Az ARWU legnagyobb riválisa korábban a Times Higher Education rangsora volt, azonban a Thomson Reuters (ez adja a bázisát a THE rankingnek) a konferencia fő szponzora. Ugyanaz a kb. tucatnyi ember tart előadást és hivatkozik egymásra rangsorügyben, a kritikai felvetések ellenére is jól együttélve a rangsorokkal. Ebből a körből a záró panelben Jamil Salmi, hivatásos felsőoktatási szakértő volt a lojális, aki szemrebbenés nélkül mesélt a rangsorok típusairól, újdonságairól, korlátozottságairól, miközben világossá tette, hogy márpedig rangsornak lennie kell (A hozzászóló társszakértők ezt erősítették vehemensen. Fő érvük: nincs jobb eszköz, és lám, használják. Mondjuk a lobotómiáról is ilyeneket mondtak anno.)
Ennél kritikusabb volt két hölgy, Ellen Hazelkorn és Barbara Kehm, mindketten sokat publikáltak a témában. Akkurátusan vették számba a rangsorok hiányosságait, a kutatás-központúságot, az ebből eredő egyoldalúságokat, a módszertanok önkényességét. Arra is utaltak, hogy túlságosan nagy hatással vannak az intézményi döntésekre, felsőoktatási politikákra. Igyekeztek széles történelmi perspektívába helyezni a globális rangsorok formálódását, volt itt transznacionális erőközpontoktól kezdve globalizáción át a posztmodernig minden (ahelyett, hogy az általunk képviselt „ranking-média-hack” elméletet követték volna, no de majd most megismerik…)
Ezek után valóban nem volt könnyű lezárni a konferenciát, de a Jan Sadlak ebben is ügyes volt: jelezte, hogy persze sok baj van a rangsorokkal, azonban mindenképpen itt vannak, ezért az egyetemek feladata, hogy arra használják ezeket, amire mégiscsak jók. Ez persze más irányból, de tartalmában egybecseng a mi kérdésfelvetésünkkel: „Rankings have control universities or universities domesticate rankings?” (Azon kicsit sem merengtek el a szervezők, hogy ha a világklasszis egyetemekről beszélünk és az ő érétkeiket akarjuk érvényesíteni, vajon miért nem jött el ezekről az egyetemekről senki a konferenciára?)
Ezzel az üzenettel és a Shanghai Jiao Tong University rangsor-csapatának ünneplésével fejeződött be a világszínvonalú egyetemek építéséről rendezett 5. Conferenc on World Classic Univerities. A tanulságokról a magyar egyetemi valóság fényében rövidesen értekezünk!
Vélemény, hozzászólás?