Ha valamire, akkor a tudományos hagyományára igen büszke Európa. A szellemi szupremáció-tudat belengi az európai identitást, kicsit szomorkodunk ugyan, hogy az alkalmazásban már nem vagyunk olyan jók, de azért a tudomány mégiscsak itt van tőlünk drainelik a braint. A tudományos teljesítmény mérhető adatai ugyan jó ideje cáfolják ezt a mítoszt, de a The Economist legfrissebb számába ennél is keményebb szembenézést olvashatunk arról, hogy Galilei és Darwin kontinense mennyire lefokozza a tudományos kutatást a politikai játszmái közepette.
Az új EU Bizottság megszünteti a tudományos tanácsadó intézményét, ez nem prioritás a Juncker-stáb számára, s félő, hogy folytatódik a kifejezetten populista pártpolitikai motivációból művelt GMO-ellenes hisztéria. (Ebben élenjár Magyarország az alkotmányos tilalom abszurdumával.) De a legnagyobb baj a kutatás-fejlesztés számára megfelelő befektetési környezet a szabad tudományos kutatás feltételeinek hiánya. A kormányok több országban is szűkíteni igyekeznek az egyetemi és tudományos autonómiát (ennek megintcsak Magyarország a mintaországa), miközben elégedett bólogatásokkal utazgatnak a Szilícium-völgybe.
Annak bizonyára örül egy fontos társadalmi réteg, hogy az EU büdzsé 37%-a agrártámogatásra megy el – ehhez képest a versenyképesség és jövőépítés, különösen pedig Galilei és Darwin szellemi öröksége a maga 7%-os tudomány-támogatásával kissé bizonytalannak tűnik.
Egyetemi Polgár 
Vélemény, hozzászólás?