Gyakran hangoztatott érve a felsőoktatási kormányzatnak, hogy a tervezett konzisztórium egyáltalán nem kivételes forma, hiszen például a német felsőoktatásban is alkalmazott megoldás. Palkovics László államtitkár korrekten be is mutatta a német ún. “Hochschulrat“-ok tapasztalatait összegző korábbi tanulmányt, amibe beleolvasva igen figyelemreméltó megállapításokat találni. Ezek közül itt csak a testületek tagságát érintő vonatkozásokra utalunk.
A tagokkal szembeni elvárásokat többször és hangsúlyosan említi az anyag. Ezek között minden esetben az első a felsőoktatási rendszer alapos ismerete, amit a stratégiai kompetencia, az elismertség, a párbeszéd-képesség és a csapatmunka követ. Mindezt biztosítja, hogy már a tagok között csak ritkán vannak egyértelmű többségben a külsősök, általában egyensúly érvényesül (csak emlékeztetőül: a magyar tervezet szerint az öt tagból négy közvetlen miniszteri kinevezett, csupán a rektorról mondott legalább véleményt a szenátus). Ez a megoldás és a tagok megbízásában meghatározó intézményi választás még a Bizalom-csomagnál is kisebb mozgásteret ad az állami fenntartónak.
Ami azonban mindezeknél is fontosabb: a német szabályozás kiindulópontja világos értékválasztást tükröz: “Hochschulräte helfen der Hochschule dabei, diese wichtigen Aufgaben autonom und eigenverantwortlich, aber unter Berücksichtigung gesellschaftlicher Bedürfnisse wahrzunehmen.” Magyarán, az egyetemi autonómia és felelősség magától értetődik, erre reflektáltatja a testület a társadalmi igényeket. A német egyetem autonómia igénye tehát képes volt még ennek a kifejezetten neoliberális intézményi formának is korlátokat szabni.
Ceterum censeo: csakis az autonóm egyetem lehet képes érdemben kommunikálni a fenntartói és társadalmi igényekkel és csakis az autonóm egyetem lehet hatékony teremtője-átadója a tudásnak.
Egyetemi Polgár 
Vélemény, hozzászólás?