Toporgós bizalom – az autonómia körül

Miközben szépen gyűlnek a vélemények a Bizalom-csomag néhány napja történt közzététele óta, a felsőoktatási kormányzat sem tétlenkedett: a legújabb törvénymódosítás-változat szerint a tervezett konzisztórium tagjairól a kinevező miniszter véleményt kér az egyetemektől és a hallgatóktól, valamint az “a felsőoktatási intézmény gazdasági-társadalmi környezete meghatározó szervezeteitől”. Ez kétségtelen előrelépés, bár még igencsak távol van a kiegyensúlyozottságot és autonómiát garantáló javaslatunktól:  “A tagokat a fenntartót képviselő miniszter nevezi ki a jelöltek közül, akiknek egyharmadára az egyetem szenátusa tesz részletes indoklással megerősített javaslatot. Másik harmadára az egyetem alumnus szervezetének tagjai (az alumni szervezetbe belépett végzettek) jelölése alapján tesz javaslatot az egyetem rektora. (A szavazást és jelölést az egyetemi hallgatói önkormányzat és a fenntartót képviselő miniszter megbízottja közösen szervezi meg.) Harmadik harmadukra a miniszter javaslatokat kér az általa szükségesnek ítélt körből. A miniszternek valamennyi esetben joga van a kinevezéseket elutasítani és új jelöléseket kérni.” 

Ami azonban valóban méltánylandó egyensúlyozási szándékot jelent, az a szenátus lehetősége a fenntartóhoz fordulni a konzisztórium döntésével szemben. Ez valóban csökkenti az egyetemek kiszolgáltatottságát és a konszenzusos, együttműködésen alapuló felsőoktatási rendszerhez vezető utat mutatja. Arrafelé kellene továbbmenni, határozottabb lépésekkel. Pl. így: “Az egyetértési jog gyakorlásakor a konzisztórium és a kancellár tiszteletben tartja a szenátus által elfogadott képzési és kutatási stratégia tartalmát, elvárásait.”