Perspektíva-bővítő (máshonnan nézvést szívfájdító) cikket közölt a Financial Times az egyetemi építészetről: azt tekintették át, hogy a kolostori architektúrából hogyan alakítja át napjaink egyetemi építészete a közösségi tereket és előadótermeket, laborokat és udvarokat mind több interakcióra késztető egységgé. Bár az internetes kurzusok (MOOC) látszólag visszaszorítják a fizikai ottlét fontosságát, csakhogy ez a tömegesség jellemzően földrajzi (és kulturális) értelemben távoli hallgatók számára tezsi hozzáférhetővé a képzést. Mindez nem csökkenti az intézményhez konkrét fizikai tanulási-kutatási megjelenéssel kötődő hallgatók és kutatók számát, az ő számukra pedig az inspiratív tér változatlanul nélkülözhetetlen.
A dinamikus újdonságokból persze itt is a Távol-Kelet veszi ki élenjáróan a részét. A szingapúri Nanyang Technological University számára készült konstrukció már elnevezésében is “Learning Hub”, ami mutatja az egyetem tudás-funkcióinak átalakulását. De Bécstől Londonon át az MIT-ig és a Cornellig izgalmas épületek sora mutatja, miképpen újítják meg az építészek Bologna és Oxbridge tér-hagyományát.
Vélemény, hozzászólás?