Professzionális kommunikáció nélküli tudomány = forrás-vesztés és társadalmi érték-csökkenés.
/Elfogultság: a személyes és szakmai érintettség miatt az Egyetemi Polgáron csak szolidan fogalmazhatunk a “Tudománykommunikáció a természettudományban” mesterképzésről szóló hírekkel kapcsolatban. (2012 óta vezetem az ELTE TTK képzés kutatásmenedzsment szakirányát és tanítom a Bevezetés a tudománykommunikáció elmélete és gyakorlata tárgyat, néhány másik mellett. Ezen túl 2011-ben indítottuk el a Felsőoktatás- és kutatás-menedszment /tudománykommunikáció/ szakirányú továbbképzést az ELTE PPK keretében. – FGy.) De a tényszerűség hasznos lehet a félinformációk piacán./
(A tudomány igénye)
A tudomány kommunikálása (ami nem tudományos újságírás vagy tudomány-népszerűsítés, azok más szakmák) az USA-ban a nyolcvanas-kilencvenes évekre, Nyugat-Európában az ezredfordulóhoz közeledve, nálunk pedig a kétezres évek közepére vált önálló funkcióvá a tudományos életen belül. Az ok nyilvánvaló: a tudomány társadalmi pozíciója jelentős megerősítésre szorult mind a médiában, mind a döntéshozók előtt. A neoliberális gazdasági főáram “elszámoltathatóság” doktrínája elkezdte a tudomány társadalmi tekintélyének leépítését, ami a tömegmédia mind korlátlanabb érvényesülésével is együtt járt. Mindezek közepette versenyképesen csak a tudományt belülről értő, ugyanakkor a menedzsment- és kommunikációs készségeket elsajátító közreműködőkkel maradt esélye a tudománynak érvényesíteni finanszírozási és legitimációs igényeit.
(Magyar sikerek)
A magyar viszonyok sem maradtak tudomány-barátok. A kétezres évek közepére már durva megszorításokat és kormányzati támadásokat kellett elviselnie a magyar tudománynak, miközben olyan tudománykommunikációs sikertörténet erősítette tárgyalási pozícióit, mint a Mindentudás Egyeteme. Erre a tapas
ztalatra alapozva Az MTA-n indítottunk először kifejezetten kutatóknak tanfolyami képzést a tudománykommunikáció és kutatásmenedzsment területén 2007-2008-ban, ahol a két évfolyamon összesen közel száz kutató szerzett képzettséget.
(A tét)
A tudmánykommunikáció ekkorra már akadémiai diszciplina és elfogadott (bár stabil standardok nélküli) egyetemi képzési irány lett világszerte. További erősödése Magyarországon is segítheti a kommunikációs valamint menedzsment funkciókat a kutatás-fejlesztésben. Ez közös érdeke az akadémiai világnak és a mindenkori szakpolitikának. Ugyanis gyengítésével romlik a tudomány forrás-bevonási képessége, vonzereje, s így utánpótlásának és finanszírozásának helyzete is.
Mindezt érdemes mérlegelni bármilyen döntés előtt. Sokkal fontosabb ez annál, mintsem hogy a “kommunkáció” szóval szembeni vudunak essen áldozatul.
Egyetemi Polgár 
Vélemény, hozzászólás?