A Financial Times közölt egy összeállítást az elmúlt évek legnagyobb egyetemi adományairól. annak kapcsán, hogy John Paulson befektetési-alap tulajdonos 400 millió dollárt adományozott a Harvardnak. Ezzel még mindig csak a második legnagyobb donátor alumnus az amerikai felsőoktatásban, hiszen a Nike tulajdonos Philip H. Knight és felesége 2013-ban félmilliárdot adományozott a Oregon Health & Science University számára (összességében ez az intézmény 650 millió dollárt kapott a házaspártól 2008 és 2014 között).
Azon természetesen egy pillanatot sem érdemes merengeni, hogy ezek az összegek hogyan aránylanak a magyar felsőoktatási költségvetésekhez. De negyed századdal a kapitalizmus elérkezte után, túl és benne a nagy vagyonok összegyűjtésének korának látványán/ban, érdemes habitusbéli és értékrend-összevetéseket tenni. Például arról, hogy
- Miért nem képesek a magyar egyetemek olyan brand- és divat-tényezői lenni a társadalmi kommunikációnak, hogy kínos legyen egy alumnusnak nem támogatni a kibocsátó intézményélt?
- Vajon a mindenkori politika felelőssége mekkora volt abban, hogy folytonosan leszólva az egyetemi elitet gyengítette a társadalmi tekintélyüket? (Leszólások: a kommunista maradványtól /rendszerváltó kormány/ a versenyképtelen őskövületen át /Bokros és az szdsz-es kurzus/ a pazarló, munkaerőpiac-diszkonform megrendszabályozandókig /elmúltötév/)
- A professzori tekintélyt ki tudta-e tölteni vitathatatlan szakmai teljesítményekkel és elvárásokkal a létező professzori kar?
- Érvényesül-e a minőségi elvárások teljesítmény-elve, ami az általános érték- és teljesítmény-relativizálódás idején mértékadónak mutatja fel az egyetemeket?
- A hallgatók megkapják-e azt a figyelmet, hivatali és diákélet-szolgáltatást, ami nyomán jó érzésekkel gondolhatnak vissza sikeres alumnusként az egyetemekre?
Nos, ezekre a kellemetlen kérdésekre kellene válaszolni, mielőtt a magyar nagygazdagok kulturálatlanságán, érzéketlenségén, intellektuális motiválatlanságán kezdünk panaszkodni.
Egyetemi Polgár 
Vélemény, hozzászólás?