Vajon a rendszerváltozás után született első nemzedék legjobbjai számára mely szakterületek és felsőoktatási intézmények voltak vonzóak, kívánatos életpályát ígérők? Erre a kérdésre ad választ a legjobb érettségi eredményű továbbtanulók preferenciáinak elemzése. Elemzésünk alapján (amiről a Heti Világgazdaság korábban már beszámolt) a generációs kiválósági üzenet egyértelmű: az a mintegy harmincnyolcezer, 1990 és 1997 között születetett magyar fiatal, akik a legjobban teljesítettek az érettségiken 2008 és 2015 között, és hazai felsőoktatási intézményt választanak, a világtrendeknek megfelelően döntenek. Ők az itthoni és nemzetközi versenyképességet kínáló orvosi, humán-tudományi, gazdasági menedzsment valamint a csúcstechnológiák területein igyekeznek tudás-tőkére szert tenni. Az adatok azt is tanúsítják, hogy a kormányzati beavatkozások csak akkor képesek hatni a továbbtanulók választásaira, ha irányaik egybeesnek a valós gazdasági-társadalmi folyamatokkal (pl. a mérnöki szakmák iránti kereslet jelentős növekedése). Azonban a közgazdasági, jogász, bölcsész (vagyis a társadalmi értékrend és egyéni életpálya-orientációk révén mélyen beágyazott) szakterületek pozícióin nem tudnak érdemben rontani, ahogyan a természet- és agrár-tudomány valamint tanárképzés iránti érdeklődés üvegplafonját sem képesek alulról áttörni.
Ezeket a fiatalokat születésüktől fogva a demokrácia és piacgazdaság körülményei vették őket körül, még ha kezdetben az átalakulás gyakran (érték)zavaros formáival terhelten is. Szüleik abban a tudatban nevelték, iskoláztatták őket, hogy a gazdasági versenyképesség, határozott önérvényesítés és öntudatos állampolgári fellépés meghatározó lesz életpályájukon. Kultúrájában s ebből következően választási, értékítéleti szabadságában minden korábbinál önállóbb, szabadabb és nyitottabb ez a nemzedék. A magyar egyetemi világ javára írandó, hogy képes volt számukra valós képzési kínálatot biztosítani, az alapvető diszciplináris irányok bázisán rugalmasan alkalmazkodva az igényekhez.
Az adatok tükrében a nemzedéki elit választása szembehelyezkedik a bölcsészet-és társadalomtudomány-ellenes kurzussal. Nyilván nem közvetlen konfrontációban jelenik ez meg, sokkal inkább a közösségi értékrend további töredezését hozza magával, valamint a politikai és gazdasági elit hitelességének, elfogadottságának erejét csökkenti. Hiszen az egyetem ügye mindig több, mint szakpolitikai kérdés: a társadalmi értékrend és generációs élet-stratégiák alakulása fogalmazódik meg benne.
(A teljes tanulmány a rangsorokkal megtalálható itt. és itt.)
Egyetemi Polgár 
Érdemes lett volna azt is megvizsgálni, hogyan néznek ki ezek az adatok régiónként (a hipotézisem/benyomásom az, hogy a szegényebb régiók sokkal sérülékenyebbek ebből a szempontból).