
ELTE évnyitó 1990
Ez a blog az elmúlt öt évben sokszor és határozottan kiállt a kompromisszumok nélküli akadémiai szabadság mellett, legutóbb a CEU-val kapcsolatos kormányzati akció kapcsán. Mind eljárási, mind tartalmi szempontból igen aggályos a “Lex CEU”-ként emlegetett törvénymódosítást, ezért érthetetlen, hogy a köztársasági elnök kételyek nélkül aláírta és még normakontrollt sem kért. Ez többünk előtt bizonyosan rombolta a köztársasági elnöki hivatalnak s annak betöltőjének szakmai-morális integritását, tekintélyét, csökkentette a beléhelyezett természetes állapolgári bizalmat…
Mindezeket előre bocsátva, rendkívül problémásnak tartom azt az állítólagos akciót, ami az ország vezető egyeteme egyik (elit)gimnáziumában a 24.hu híre szerint zajlik. A cikk
szerint sok diák tiltakozik a köztársasági elnök jelenléte ellen

A Trefort tanárainak nyilatkozata
az iskolában, egy előre tervezett látogatásakor. (Hangsúlyozom: a probléma a látogatás elleni tiltakozással van, a Trefortos tanárok által aláírt petíció bátor és elismerésre méltó lépés!)
Az ilyen fellépések önmagukban is a szólásszabadság elvét és ésszerű gyakorlatát sértik, ráadásul éppen a szabad véleményformálásra szükséges szocializáció terében, az oktatásban. Arról lehet sokat vitatkozni, hogy vajon a közvetlenül és nyilvánvalóan antihumánus, iszonyatos (tömeg)gyilkosságokhoz kötődő eszmék, mint a nácizmus, sztalinizmus, extremista iszlám stb. képviselői kapjanak-e (és ha igen, miképpen) teret a nyilvános beszédben, de az előbbi esetekben egyáltalán nem erről van szó. A klasszikus liberális szólásszabadság-érvek, még ha nehezen is átélhetőek egy felfokozott ideológiai vitahelyzetben, bizonyosan érvényesíthetőek ezekben az esetekben.
Azonban Áder János iskolai vizitjénél még egyértelműbb a helyzet: a legfőbb közjogi méltóságról van szó, aki ezen címét teljes legitimitással nyerte el és gyakorolja, tisztsége gyakorlása közben törvénysértést nem követett el. Működéséről természetesen sokféle vélemény lehetséges, asszisztálása a “Lex CEU” ügyben sokunkat felháborít, ennek célszerű is hangot adni, kinek-kinek vérmérséklete szerint, de nemkívánatosnak nevezni jelenlétét egy állami oktatási intézményben, ez súlyos sérelme nem csupán a liberális demokrácia eszméjének vagy az alapvető udvariasságnak, hanem az adott intézmény legitimációs “leszármaztatásának” is. Hiszen a gimnázium igazgatóját az Egyetem rektora nevezte ki, aki pedig a köztársasági elnöktől kapta kinevezését.
Mindez éppenhogy csökkenti a diákok demokráciára nevelésének hatékonyságát. Kiállni az igazunkért, nyílt vitában megvédeni álláspontunkat, mégha állami főméltósággal szemben is kell tennünk, figyelni a másik szempontjaira, a szembenállások közepette is közösség erősítésén munkálkodni – ezt kizárással nem lehet megtanulni. Az egyetem ügye szempontjából pedig végképp komoly következményei lehetnek egy ilyen lépésnek: a tanszabadság mellett sem lehet könnyen érvelni, ha a szabad vitából kizárjuk a nekünk nem tetsző véleményt valló, intézkedést hozó feleket.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a diákoknak ne volna okuk és joguk akár nonkonform módon is kifejezni nemtetszésüket. S ez nem is lenne példa nélkül álló az ELTE történetében: bő negyedszázada az akkor nemrég megválasztott miniszterelnök látogatott az egyetem
évnyitójára, és az akkori kormányzat elhamarkodott és lenéző megjegyzései/intézkedései miatt találkozhatott a diákok véleményével – kollégiumi lepedőkre írt transzparensek (ez látható a poszt nyitóképén) és papírrepülők formájában… (Figyelem: ez csak az akkori szervező történeti visszatekintése volt, nem ötletadás!!!)
Aztán jöttek a 90-es diáktüntetések, több-kevese
bb eredménnyel és a mai napig élő hallgatói képviselettel. De leginkáb a demokratikus normák elsajátításának élményével. Nem volna jó, ha az indulat megfosztaná ezektől a mai diákokat, amikor a tanszabadság sérelme ellen a szólásszabadság elutasításával, a bezárkózással lépnének fel.
Tetszett a bejegyzés?
Tetszik Betöltés...
Vélemény, hozzászólás?