A világ egyik legjobb egyeteme, az Oxford University követte a forrásteremtés nem szokványos útján a Cardiff University megoldását: kötvényt bocsátott ki. Korábban mások között Cambridge is már megjelent egy negyvenéves lejáratú kötvénnyel, amire 3.75 lett a kamat, de Oxford igazán nagyot dobott: 100 éves lejárattal dolgozik!
*
Arról természetesen megoszlanak a vélemények, hogy vajon ez a folyamat nem taszítja-e az egyetemi világot az eladósodás spiráljába? Az bizonyos, hogy az állami támogatásokhoz képest ez a megoldás erősíti az egyetem gazdasági függetlenségét, azonban nyilván csak akkor járható út, ha kőkemény gazdasági, gazdálkodási és egyetem-stratégiai kontrollok biztosítják a célszerű felhasználást.
De egyetempolitikai szempontból vonatkoztassuk ezt a felsőoktatás társadalmi percepciójának kérdésére. Egyfelől itt a lehető legközvetlenebb visszaigazolást kapja az egyetemi teljesítmény a társadalmi-gazdasági környezettől: pénzt adnak a kötvényvásárlók az egyetem várható teljesítményére, bevétel-termelő-képességére. Ezt nyilván a múltbéli tapasztalatok (hagyomány, presztízs), másfelől a tudásipar rentábilitásáról kialakult kép alapozza meg
Másfelől, gondoljuk meg, micsoda bizalom kell övezzen bármilyen vállakozást, intézményt, tevékenységet, hogy a mai világban reálisnak tartsuk 100 év múltán is a fennállását, működését?! Ez az, amit az egyházakon kívül vélhetően csak az egyetemekről vagyunk képesek elhinni…
- (a kép nem a bejegyzésben említett kötvényt ábrázolja, de szintén patinás…)
Egyetemi Polgár 
Vélemény, hozzászólás?