Két éve tart az az egyeztetés, ami a világ legnagyobb tudomános könyvkiadója, az ELSEVIER és a német felsőoktatás között zajlik. A téma (sajnos) nem a tudományos publikációk minőségbiztosítása, a fiatal kutatók publikációs lehetőséghez jutatása, a Máté-effektus tompítása, a vizualizációk fejlesztése, hanem (természetesen) a pénz.
A tét nem kicsi: megállapodás híján a Nature szerint kétszáz német egyetemről ezekben a hetekben már nem lesz elérhető az ELSEVIER publikációs portfóliója. Ennek a következményei nyilván súlyosak lennének. Nem csupán a német kutatók számára, akik így kikerülnek a globális tudományos információs hálózatból, hanem az ELSEVIERnek is, hiszen a világ egyik tudományos nagyhatalma jut el odáig, hogy kilép a publikációs nagyipar rendszeréből.
Márpedig ez az iparág elképzelhetetlenül profitábilis. Robert Maxwell belépésével elindult a kiadó azon az úton, aminek révén az ELSEVIER 2010-ben nagyobb profitrátával dolgozott (36%), mint az Apple vagy a Google. Az üzleti modell nem bonyolult: a tudós fizet azért, hogy megjelenjen, majd fizet azért is, hogy megvegye a lapot/tanulmányt. A kereslet mindkét oldalról garantált: publikálás nélkül nem lehet érvényesülni, a publikációk ismerete nélkül nem lehet publikálni.
A német tudomány kilépése ebből a körforgásból az Open Access, tehát szabad hozzáférű tudományos publikálás hívei számára nagy győzelem volna. Korábban is voltak komoly mozgalmak a tudományon belül az ELSEVIER-modellel szemben, de csak mérsékelt hatással. A kalózakciók is sikeresek voltak tartalmilag, de a törvénytelenség ódiumát vállalva. És a tudományban is mostanra már valami megmozdult: egyes számítások szerint az ilyen publikációknak már több mint a negyede szabadon elérhető helyeken jelenik meg.
Vagyis, a tudomány világa nem csak a felfedezésekben, hanem a működésben is igazi változások elé nézhet…
Egyetemi Polgár 
Vélemény, hozzászólás?