A hír: a nagy angliai kormányátalakítás során Sam Gyimah lett az új tudományos és felsőoktatási miniszter. A jórészt lezajlott centralizáló és hatékonyság-növelő finanszírozási reformok erős politikai lobbierővel támogatott továbbvitele lesz a dolga, a Brexit következményeinek kezelésével.
Négy év alatt menedzsment-szemléletű változás formálódott a világ egyik legfontosabb tudományos közösségét, az Egyesült Királyság tudományát és egyetemeit felügyelő kormányzati poszton. 2014-ben köszönt le David Willetts, a tudósok között nagyon népszerű konzervatív politikus (mindkét világban igen otthonosan mozgott /two-brains lett a nickneve…/ és sikereket ért el például a megszorítások kivédésben). Őt követte Greg Clark, korábbi városfejlesztési miniszter, akivel szemben azért fogalmaztak meg kritikákat, mert további kétszáz képviselővel együtt kiállt a homeopatikus eljátást alkalmazó kórházak mellett. Viszont folytatta a brit kutatás-finanszírozási rendszer reformját, egy meglehetősen centralizált s egyben kompetitív mechanizmus megerősítését. Utódja, a fiatal és igen ambíciózus Jo Johnson 2015-ös kinevezése után a tudósok aggódtak, mert a korábbi három, e területért felelős miniszterrel szemben Johnson nem volt tagja a szűkebb miniszterelnöki kabinetnek s ezzel félő volt a kutatás és felsőoktatás érdekélrvényesítő pozícióinak leértékelődése. Amire viszont eléggé szükség volt korábban, például a 2010-es megszorítások idején kimenteni a tudományos büdzsét a vágásból.
Az új miniszter, Sam Gyimah szintén a nagypolitikából érkezik a tudományért felelős miniszter posztjára, de korábban oktatási ügyekkel foglalkozó kormányzati tisztséget is betöltött. (Egyébként Ghánából érkezett migráns szülők gyereke, aki filozófiát is végzett Oxfordbanés a brit politikai elit rakrutációjábanigencsak fontos szerepoet betöltő, az egyetemtől független közéleti társaságnak, az Oxford Unionnak volt elnöke.) Mint Európa-pártinak a legkomolyabb feladata az UK tudósai és a nagy európai tudományos projektek viszonyának a rendezése lehet. Emellett azt várják tőle, hogy a 2015-ben vállalt jelentős, több, mint másfélszeres K+F költségvetési növekedést megvalósítsa a Brexit miatt nehezebb időőszakban is.
A menedzsment-szemlélete miatt bizonyos irányokból eddig is bírált brit tudomány-irányítási reform pedig vélhetően még erőteljesebben halad előre. De mind a költségvetési pozíciók megtartásában, mind az országos kutatás-menedzsmentben kulcsfontosságú lesz, hogyan tud együttműködni Gyimah és Mark Walport, aki a kormány vezető tudományos tanácsadója, de emelett az UK Research and Innovation vezetője is és így a legnagyobb kutatási alapot felügyeli.
Ja, a magyar tanulságok: a hazai akadémiai közbeszédben teljesen elsikkad, hogy milyenek a valós kutatás-finanszírozási trendek a világban. A vezető egyetemek és a kormányzati K+F erőközpontok között nem látni nyomát olyan, a tudós közösséget is elérő stratégiai egyeztetésnek, amely a rövid távú forrás-elosztási érdekérvényesítéseken túllépne. Ennek pedig az lehet a következménye, hogy a lendületes (és “Lendület”-es…) tudománystratégiai kezdeményezések formálásából kimaradnak az egyetemek, ami az autonómiájuk melletti érvek jó részét hiteltelenítheti. Márpedig az nem kérdés, hogy a magyar kutatás-fejlesztés dinamizálása csak komoly országos és egyetemi szintű intézményrendszeri átalakításokkal léphet tovább, nagyjából az eddigi, nemzetközi trendekkel összecsengő centralizációs irányban. Hogy ehhez meglesz-e a kellően színvonalas, párbeszédképes és kezdeményezőkész academic partnerség – ez a kérdés.
A hatékonyság és autonómia ugyanis nem feltétlenül zárja ki egymást. Ezt mutatja, hogy a brit kutatás-fejlesztést ebben a logikában átalakító törvényről tavaly így nyilatkozott Julia Goodfellow, a korábbi rektor (University of Kent), a független Universities of UK elnöke: “In particular, we’re pleased with changes which protect university independence and standards. “
Egyetemi Polgár 
Hozzászólás