Helyünk a globális egyetemi rangsorokban II.: a Webometrics félreértése

10 Mar

A Webometrics Ranking of World Universities elnevezésű rangsor félévente jelenik meg, s valamiért a lassan két hónapos adatokat az elmúlt napokban felkapta a magyar sajtó – vélhetően egy ügyes egyetemi marketinges szervezőmunkáját dicséri, hogy a korábbi helyezésnél látványosabb eredményt megfuttatta újságírók körében, akik a médiarangsorok sajátosságainak megfelelően az eredményeket aggály nélkül fordították le a „világ legjobb 500 egyeteme” formulára. Ezért rangsor-szakértői sorozatunkban a Webometrics Ranking bemutatását előbbre vesszük, mint az valódi súlya indokolná.

Amint az elnevezés is mutatja, a spanyol készítésű ranking a webes mérések eszközrendszerét használja. Lényege, hogy az intézmények internetes megjelenésének mennyiségét és láthatóságát összegzik, ez alapján számítanak rangsort, amit minden júliusban és januárban megjelentetnek az interneten.

A projekt kifejezetten az egyetemek internetes jelenlétét tekinti rangsorképző tényezőnek. A spanyol Cybermetrics, a Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) kutatócsoportja kezdeményezte 2004-ben azt a kutatási programot, amelynek alapgondolata, hogy érdemi következtetést lehet levonni egy-egy egyetem működéséről annak alapján, mennyire aktív illetve mennyire keresett a webes világban.

Ennek megfelelően az indikátorok kizárólag a webes felületekkel kapcsolatosak és onnan begyűjthetőek: a publikált weboldalak (a Google használatával) 10%, ugyancsak ezzel a  szűrővel értékelt, interneten elérhető file-ok (10%), a Google Scholar és a SCIMAGO SIR révén mért hivatkozású cikkek (30%), a legnagyobb arányban pedig az adott egyetem láthatósága, vagyis a weblapjára mutató külsős linkek (50%) száma. Ezek felmérését korábbi EU-projekteken (EICSTES, WISER) alapuló módszertannal végzik, például a webes információ-analízis illetve a „mély-web” információs tartalmát vizsgáló kutatások példája alapján.

A kezdeményezés indoka a tudományos és felsőoktatási tevékenység egyre növekvő internetesedése volt. A spanyol kutatók úgy látták, hogy a tudományos publikációk digitális megjelenések fölénye valamint a modern egyetemi funkciók (kutatás, oktatás, tudástranszfer) is a weben válnak meghatározóvá. Az egész felsőoktatási misszió szempontjából meghatározónak tartják, hogy milyen lesz az egyetemek webes jelenléte, ugyanis az ebben való alulteljesítés az egyenlőtlenséget fokozza, végletes digitális szakadékot okozva az intézmények között. Ezért a webes jelenét, a láthatóság az egyetemi teljesítmény kulcskategóriája számukra, még az oktatásban is.

A Webometrics rangsorának készítői önmeghatározásában igen erős a szűkörű elitizmussal szembeni motívum: a rangsorolás „Berlini elveit” saját céljaikkal kiegészítve hangsúlyozzák, hogy a személyes lekérdezésen alapuló felmérések alkalmatlanok az intézmények megítélésére, hiszen a kérdezettek eleve egy szűkebb intézményi kört tartanak csupán számon, de az idézettségek sem a valós hatást mérik, hanem a referálók elitcsoportjának szempontjait sugározzák. Ehhez képest a webes hivatkozások valós érdeklődést dokumentálnak, ráadásul a független résztvevők értékítéletét is jelzik. A Webometrics csapatának elkötelezettsége abból is látszik, hogy nem csupán az egyetemek, hanem például a kutatóközpontok vagy a tudományos adattárak (http://repositories.webometrics.info/index.html) rangsorát hasonló elvek illetve ritmus szerint jelentetik meg, a Open Access iniciatíva jegyében. Vállalkozásuk ezért egyben misszió is: a szabad hozzáférés eszméjét igyelkeznek erősíteni világszerte.

De vajon találni-e korrelációt a Webometrics és a tudományos teljesítményt alapul vevő globális rangsorok eredményei között? 

A 0,56-os korrelációs arány alapján úgy tűnik, a világ vezető kutatóegyetemei számára nem olyan mértékben fontos a webes elérhetőség, mint azt a Webometrics szakértői lényegesnek tartják. Természetesen ebben szerepet játszhat az is, amit a kritikusok gyakran megfogalmaznak: egy-egy szakterület nyilvánosság-politikája nem feltétlenül támogatja a még nem teljes publikációk nyilvánosságra hozatalát, s ez nyilvánvalóan hátrányt okoz egy ilyen összehasonlításban. Az internetes hozzáférés illetve tartalom-kínálat is függhet a szakterületi sajátosságoktól, az adott régiók technológiai adottságaitól vagy éppen az intézményi politikáktól. Például egy távoktatásra, e-learningre nagy hangsúlyt fektető egyetemnél értelemszerűen bővebb a linkek és elérhető anyagok mennyisége. Ugyanakkor a nagy hagyományú, egy-egy országon belül a beiskolázási versenyre nem igazán rákényszerülő egyetem külső netes megkeresései nyilván kisebb számúak, de ez nem jelenti a szakmai értékek csökkenését. Végezetül, a láthatóság, mint kiemelt szempont túlságosan is a Yahoo-engine alapján építi fel algoritmusát, ami ugyancsak torzításokhoz vezet.

A Webometrics ezen gyengeségein túl a nemzetközi rangsor-játékban azzal is gyanakvást kelt, hogy ennek a rankingnek az indikátorai manipulálhatók a legkönnyebben. Hiszen egy célzott, nem is túl költségigényes projekttel radikálisan lehet emelni a webes tartalmak vagy a külső kattintások számát, anélkül, hogy a valós egyetemi teljesítmény érdemben változna. Persze, az sose baj, ha bármiért is, de erősödik az internet-használat az akadémiai világban – úgyhogy ártatlan játék ez végül is.

Csak a média, a döntéshozók és maguk az egyetemi vezetések is értsék úgy az eredményeket, ahogyan értelmes…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: