A globális rangsorok helyezéseit meghatározó tendenciák eleve kijelölik a magyar egyetemek szereplését ezekben az összevetésekben. Az eredmények természetesen kudarcélményt hoznak a nemzeti tudományos és oktatási kiválóság mítoszából táplálkozó közvélemény számára, azonban az indikátorok és realitások ismeretében az lenne meglepő, ha más helyezésekkel találkoznánk…
Az ARWU 500-as rangsorában a kezdetektől fogva érdemben két magyar egyetem tudott megjelenni: az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem. Az utóbbi években a pozíciójuk összességében, és egymáshoz képest is változatlan.
A QS 2011-es rangsorában magyarként szintén a két kutatóegyetem szerepel, közülük az ELTE jellemzően eggyel jobb tömbben helyezkedik el. A legfrissebb elemzésben e két intézmény hátrább került, az első ötszázban megjelent viszont a Közép-Európai Egyetem (CEU) is, ráadásul a magyar intézmények közül a legjobb helyezést elérve.
A Leiden European Ranking listáján az Eötvös Loránd Tudományegyetemet követi a Debreceni Egyetem és a Semmelweis Egyetem, az egymáshoz képesti különbségek azonban nem jelentősek. A legjobb 250 között van még a Szegedi Tudományegyetem, és 2008-ban még a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem is. Az indikátorok itt is a tudományos publikációs tevékenységre (a cikkek mennyiségére és idézettségére) s ez a magyar intézmények esetében is a már ismert összefüggésre vezet: ezek a mutatók az orvosi és természettudományi kutatóegyetemeknek kedveznek, a műszaki képzést nyújtóknak viszont nem, az ott megfigyelhető jellemzően alacsonyabb idézettség miatt. A heléyzet a leiden-iek módszeratni vátása után jelentősen megváltozott: 2011-12-ben már csak két magyar egyetemet rangsorolnak.
A HEEACT rangsorában, ami ugyancsak a publikációs aktivitáson alapul, két intézmény kapott helyet, az ELTE,. és a Semmelweis Egyetem. Pozíciójuk a rangsor 2007-es indulásához képest 2010-ben nem volt rosszabb, de a 2008-2009-es érdemi előrelépéshez viszonyatva (akkor a 431. 415. helyet kapták), rosszabbodott.
A SCIMAGO rangsorban elfoglalt pozíciók rangsorszáma alacsonyabb, mint a többieknél, ami annak köszönhető, hogy itt a felsőoktatási intézmények mellett egészségügyi, kormányzati, vállalati és egyéb kutatóintézményeket is bevonnak a rangsorolásba. A magyar intézmények egymáshoz, és a korábbi évhez képest elfoglalt helye azonban így is látható, a lista előnye, hogy itt öt magyar intézmény is megtalálható, így jobb összehasonlítást tesz lehetővé országunkon belül is. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vezető pozíciója a három év alatt állandó, az egymáshoz képesti viszonyok nagyrészt stabilak. A tendencia azonban negatív, hiszen valamennyi egyetemünk egyre lejjebb kerül a listán, két év alatt akár 100 hellyel is (ehhez az is hozzájárul, hogy maguk az indikátorok is változtak).
Érdekes gondolati kísérlet, de a közös történelmi múlt és komplementer képzési-kutatási struktúra miatt nem légből kapott számítás az ELTE és a Semmelweis Egyetem adatait együtt számítva modellezni a rangsor-helyezésük alakulását. Ha csupán a publikációk számának alakulását tekintjük, azt láthatjuk, hogy a két egyetem együttes teljesítménye az európai intézmények között a 100. hely, a globális összehasonlításban a 250. hely körül jelenne meg, míg a SCIMAGO-nál a 320. körül.
A webes jelenlét alapján rangsoroló Webometrics listájában az első 500 intézmény között korábban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem kapott figyelmet. 2012-januárjában azonban a Debreceni Egyetem is az első 500 közé került, míg Szeged lentebbre csúszott.
Jellemző az is, hogy mely rangsorban nem szerepelnek magyar intézmények. Ilyen a THE, amely a legjobb egyetemek listáját csak a 200-adik helyig jeleníti meg. A világgazdasági topmenedzsment sem Magyarországról érkezik: bár a globális nagyvállalatok rekrutációja is nemzetközi, illúzió volna azt várni, hogy az elsősorban angolszász illetve a legfejlettebb országokból irányított multik legfelső vezetői magyarok lesznek. Így a MINES rangsor sem tartalmaz magyar intézményt.
A nemzetközi rangsorok egy része szakterületekre lebontva is készít kiválósági listát. A QS rangsoraiban az Eötvös Loránd Tudományegyetem minden területen bekerült már a legjobb egyetemek közé. Itt a természettudományok, valamint a művészetek és bölcsészettudományokban ér el jó pozíciót, bár az utóbbi esetében 2011-ben nem szerepel a legjobbak között. A Szegedi Tudományegyetem is főként a természettudományokban került fel a listára, néhol kissé elmaradva az ELTE-től. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem az utóbbi két évben a műszaki és informatikai terület mellett a természettudományokban is bekerült a legjobbak közé, ebben az évben a QS már kibővített 500-as listát mutatott be. Ugyancsak megjelent a Közép-Európai Egyetem, saját képzési területein bekerült a legjobb 300-400 felsőoktatási intézmény közé. A HEEACT orvos- és természettudományi intézményeinek kedvező rangsorában az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Semmelweis Egyetem néhány szakterületen is a legjobbak közé sorolható. Az ELTE a természettudományokban, azon belül 2010-ben a fizika és a matematika területén nyújtott jó teljesítményt a rangsor mérései szerint, az SE pedig 2008-ban az orvostudományi területek került a 289. helyre. A SCIMAGO 2010-ben készített szakterületi rangsort, melyben öt magyar felsőoktatási intézmény eredményei szerepelnek. Egészségtudományokban a Semmelweis Egyetem 259. globális helyezése kiemelkedő, és az élettudományok területén is a legjobb helyen szerepel a magyar intézmények között. A számok tükrözik az egyetemek profilját is, az egymáshoz képesti elhelyezkedésükben szerepet játszik az adott terület egyetemen belüli relatív súlya is., ennek megfelelően a BME az egészségtudományok, a SE pedig a társadalom- és bölcsészettudományok területén nem ért el helyezést a rangsorban, az ELTE a fizikai (természet-) tudományokban erősebb, a Debreceni Egyetem pedig az élettudományokban érte el a legjobb pozíciót.
Az egyes rangsor-helyezéseknél sokkal informatívabb az az összkép, ami kibontakozik az egyes rankingek indikátorainak vizsgálatából a magyar felsőoktatási teljesítményről. Négy dimenzióba (publikációs teljesítmény, publikációs minőség, oktatói állomány, reputáció ) rendezve az értékelési szempontokat, azt látjuk, hogy a legkevésbé a reputációs versenyben van esélyünk, a nemzetközi panelekben megkérdezett szakemberek alig említenek magyar egyetemet. Ez nem feltétlenül értékmérő a szakmai teljesítményre nézvést, nemzetközi számontartottságunkról azonban reálisabb képet ad, mint a hazai közvélekedés. Ez kissé meglepő vonatkozás, hiszen a Leiden Rankingben mért nemzetközi együttműködésben született publikációk aránya magas, az ELTE esetében 52%, a Szegedi Egyetemnél 47%, ami a globális összehasonlításban az előbbinél a 38. az utóbbinál a 87. Ugyanakkor egyetemeink mégis bezárkózottnak tűnnek, hiszen külföldi kiválóságok csak elvétve vannak jelen az oktatásban, kutatásban. Mindezt lehet természetesen pénzügyi okokkal magyarázni, azonban végső soron intézményi-egyéni döntések, stratégiák kérdése, hogy a hazai „akadémiai teljes foglalkoztatottságnak” adunk prioritást, vagy a belföldi versenyt fokozó, a nemzetközi versenyképességet erősítő személyi politikát követünk. Publikációink mennyisége kismértékben növekedett az elmúlt években, azonban a nagyvilág teljes tudományos publikációs aktivitásán belül csökken arányuk. A minőségi (magas impakfaktorú) megjelenések és az idézettség területén is általában számszerű javulást tapasztalhatunk, de ebben is az arányokat tekintve romlik a pozíciónk. A publikációs eredményességünk azonban igen bizonytalan státuszú, hiszen, ahogyan a Leiden Ranking indikátor-elemzése mutatja, viszonylag alacsony azon publikációk száma, amelyek az elért pozíciót biztosítják, tehát ha valamiért ezek bázisa kiesik (megszűnik a kutatócsoport, távozik vagy éppen más területtel kezd el foglalkozni a kutató), hirtelen jelentősen romlanak a mérőszámok.
A globális összevetések persze félrevezetőek, hiszen a magyar egyetemeket nyilván ésszerűtlen a vezető amerikai vagy angol intézményekhez mérni. Inkább azokkal érdemes összehasonlítani magunkat, amelyek nemzetközi felsőoktatási-tudományos piacon társadalmi-történeti beágyazódásuk illetve regionális elhelyezkedésük miatt érdemben versenytársaink.
Pusztán a rangsorhelyezéseket tekintve a nemzetközi rangsorokban két leginkább számontartott magyar egyetem az osztrák és finn él-egyetemeket követő csoportban, de egyértelműen a cseh és lengyel elit mögött található.
Mindez mutatja, hogy a helyezési számok abszolút értéke, de még változásaik sem nyújtanak érdemi információkat az egyetemek akár csak regionális szintű összevetéséhez.A tendenciákat tekintve az ARWU nyolc éve alatt Helsinki és Varsó megőrizte pozícióját, a két bécsi egyetem, Graz, Trieste, Szeged és a Műegyetem értékelése romlott, míg az ELTE, a Károly és a Jagello Egyetem valamint Ljubljana és Zágráb előbbre lépett. Ettől jelentősen eltér a SCIMAGO számítása, ami szerint Helsinki helyezése is romlott a Bécsi Egyetem, Zágráb, Varsó, Trieszt és több magyar intézmény mellett (BME, SZTE, ELTE, míg előrelépést a Károly és a Jagello Egyetem, Maribor és a Babes-Bolyai esetében regisztrált. A THE rangsorán szereplő két intézmény (Helsinki és Bécs egyeteme) viszont jelentős mértékben jobb pozícióba került egy év alatt. Ugyanakkor a HEEACT listáján a Bécsi Egyetem megint csak jelentősen hátrébb került…
/az elemzés Fodor Judit munkáján alapul/
Egyetemi Polgár 
Vélemény, hozzászólás?