Rangsor-viták

Egy asztalnál a global ranking games nagy játékosai: ARWU, THE, QS, U-Multirank. A tárgyszerű és szürke sanghai-i bemutató után prezentáció-parádé a QS piacorientált működésének megfelelően, majd visszafogott beszámoló a THE rankingról és tervismertető a U-Multirankról.

ARWU: a Shanghai Jiao Tong University Centre of World Class University ügyvezető igazgatója, Ying Cheng megerősíti, hogy valóban a Kommunista Párt Politikai Bizottságának kezdeményezése volt a kínai egyetek benchmarkingje érdekében elindítani a világ egyetemeinek összehasonlítását. Szánja-bánja a sokat emlegetett egyoldalúságokat, de egyrészt jelzi, hogy nincs más módszer a rangsorolás objektivitására, csak a nyilvános tudományos közlemények és adatok felmérése, másrészt, ha változtatnának, elveszne a legnagyobb erényük, az idősoros összehasonlíthatóság (utóbbiban amúgy igaza van).

Ez a görcs nem fenyegeti a THE rangsorát, amely kellő rugalmassággal változtatgatta kétévenként a módszereit. John Morgen helyettes hírszerkesztő szerint most már megtalálták az igazit, leginkább azért, mert a fő indikátor reputáció-kutatásuk (világszerte felmérik az egyes egyetemek (el)ismertségét), valamint a nemzetköziséget figyelembe vevő adataik a külföldi diákokról és oktatókról releváns információkat adnak az érdeklődők számára. A hitelességet tartja a legfontosabbnak, ami annak a fényében, hogy mennyiszer kellett helyesbíteniük, dicséretes küzdeni tudásról árulkodik.

Ebben már nem partnerük a QS Intelligence Unit, akikkel egyébként 2009-ig együtt dolgoztak, aztán éppen egy adatfelvételi hiányosság körüli botrány miatt szétváltak. Ben Sowter lendületes prezentációja utal rá, hogy mennyien szidalmazzák a rangsorokat, de mindig tromfolni tud: azért mindenki örül neki valójában. Fő érve neki is a reputáció kutatás, ami náluk az indikátorok súlyának 40%-át teszi ki és saját fejlesztésként igen büszkék rá. Többször is hangsúlyozza, hogy nekik a rangsorolás csak az egyik termékük, de jól viszi a többit. Piaci érzéküket mutatja, hogy Latin-Amerika és a BRIC csoport országaira külön rangsort szánnak. A módszertani felvetések nem nagyon foglalkoztatják, nekik van egy termékük, úgy tűnik, sokaknak kell, akkor minden OK.

Mégennyire sem aggódós az U-Multirank képviseletében Adam Tyson, az EU Commission részlegvezetője és Gero Federkeil, rangsormenedzser a CHE németországi cégnél. Legalábbis jelentős hidegvér kell hozzá, hogy az eredetileg 2010-re, majd 2011-re beharangozott és 2008 óta rengeteg uniós pénzzel (persze, tender alapján kiválasztva…) megtámogatott program indulását jövő márciusra, de leginkább szeptemberre jelezzék előre. Felszabadultan és komolyan ismertették az U-Multirank legfontosabb sajátosságát, nevezetesen, hogy az európai ranking nem lesz ranking, hanem intézményi erősségeket és gyengeségeket fog egymás mellett bemutatni, vizuálisan igen szépen ábrázolva. Ez szakmailag nagyon rendben is van, kérdés, hogy a média mit kezd majd vele, és hogy mikortól lesz látható…