Kb. Trianon óta hangzó mantrája a magyar társadalmi életnek, hogy túlságosan főváros-centrikus az ország, vízfej stb. Az EU-támogatások feltételrendszere éppen azt célozta, hogy ez enyhüljön – nos, a felsőoktatásban a képzési oldalon teljesen sikertelen volt a források ilyen célú felhasználása. Az egyes régiók felsőoktatási intézményeinek részesülése a nappalis hallgatókból korábban is brutálisan egyenlőtlen volt: Közép-Magyarország (magyarán Budapest és Pest megye) intézményeiben koncentrálódtak a legtöbben, ami az elmúlt évtizedben tovább fokozódott:
Forrás: KSH alapján saját számítás
Az intézményi megoszlás változása méginkább szemléletes megyénként elemzeve a változást:
A hallgatói létszámok csökkenésében (aminek általános tendenciáiról itt írtunk) ugyanis a területi egyenlőtlenség látványosan megmutatkozik. Megyei és regionális bontásban elemezve az látszik, hogy a Budapesten és környékén lakó fiatalok között sokkal kisebb a felsőoktatásban tanulók számának mérséklődése, mint az ország többi részén, sőt, Pest megyében jelentősen növekedett is a számuk.
Forrás: KSH alapján saját számítás
Mindez súlyos társadalmi-demográfiai folyamatokra mutat. A szegénységtől sújtotta vidékeken egyre inkább szűkül a felsőoktatást elérők köre, Észak-Magyarországon például már háromnegyed-annyian sincsenek, mint tíz éve (72,64%), miközben a korosztály létszáma “csak” hatodával csökkent (85%-ra). Ha ehhez a hasonló csökkenési belső arányokat mutató Dél-Dunántúlt is hozzávesszük (71,3%–83%) és ezt rávetítjük az etnikai térképekre, akkor a hazai cigányság felsőoktatásból való kirekesztődésének következményeivel is szembesülünk.
A középtávú változásnak sem látszanak az alapjai: az akadémiai világban ugyanis nagyon hasonló helyzetet tapasztalunk. A kutatói létszámon belül még tovább emelkedett Budapest elképesztő dominanciája, pedig a forrás-megoszlásban kismértékű csökkenés tapasztalható, hiszen a korábbi 63,3% helyett 2015-ben már “csupán” 59% jutott a fővárosnak.
Forrás: KSH alapján saját számítás
(Mindehhez hozzátehetjük azt az általános gazdaságfejlesztési adatot, amit nemrég tárt fel a Hétfa Kutatóintézet az uniós források valódi hasznosulásáról: eszerint a Borsodba irányatott források döntő többsége valójában Budapesten landolt.)
Mindebből két következtetés adódhat: vagy le kell mondani a főváros-vidék egyensúly célkitűzésről és a felzárkóztatásól, kimondva, hogy az ország innovációs és felsőfokú képzési teljesítményének a letéteményese Budapest; vagy radikálisan más utat kell keresni. Ez utóbbira semmilyen szándék vagy képesség nem látszik amúgy. Tehát?
Egyetemi Polgár 
Vélemény, hozzászólás?