A TudásPresszó oldalán bemutattuk a minap, milyen gondokat okoz a genetika alkalmazása a történettudományban, régészetben azzal, hogy a humán tudományszakok képviselőinek kellene jól értelmezniük a molekuláris biológiai eredményeket és viszont. Úgy tűnik, a humán és reál diszciplinák közti villongások méginkább felerősödnek, ha a genetika orvosi és embertani alkalmazását társadalmi perspektívában kezdik el vitatni.
A Harvard nagy elismertségű és egyben sokat vitatott genetikus professzora, David Reich terjedelmes publisztikát közölt a közelmúltban, amelyben hozzányúlt a lehető legérzékenyebb témához, az emberi fajok különbségeihez. Nem előzmények nélkül, hiszen most megjelent könyve a történeti genetika oldaláról közelíti a kérdéshez. Az orvosi vonatkozásokat a prosztatarákra való hajlamot tárgyaló régebbi cikkében például már korábban tárgyalták szerzőtársaival.
A friss publikációk késztethették azokat a tudósokat, szám szerint 67 kutatót, hogy közösen aláírt szöveget jelentessenek meg a Buzzfeeden. Ebben nem csupán vitatják, hogy Reich és a hozzá hasonló genetikusok helyesen használják-e a “faj” fogalmát, de felhívják a figyelmet a veszélyre is, hogy ez a szóhasználat súlyos társadalmi-politikai következményekkel járhat. “Race has long been a potent way of defining differences between human beings. But science and the categories it constructs do not operate in a political vacuum.”
A kritikájukban egyfelől kétségbe vonják, hogy helyénvaló-e egyes betegségeket (mint péládul a sarlósejtes vérszegénységnél szokás) biológiailag meghatározott (pl. fekete-afrikai) embercsoportokhoz kötni. A tévedés legfőbb okát abban látják, hogy Reich és a hozzá hasonló kutatók nem használják korrekten a faj fogalmát és nem tudják helyesen a “populáció” fogalmához kötni. Természetesen legalább ilyen vehemenciával vonják kétségbe Reich állítását arról, hogy nyilvánvalóan létezik biológiai különbség nők és férfiak között, genetkai szinten, nem csupán a társadalmi konstrukcióban. Azt nem vitatják, hogy a genetikai variácóknak szerepe van a betegségekben, biológiai működésben, csak szerintük ezek nem definiálhatóak faji alapon.
Reich maga a leghatározottaban elutasítja írásaiban a genetika felhasználását a rasszista érvelésekhez. Sőt, felidézi vitáját a genetika egyik megalapozójával, James Watsonnal, aki 2007-ben kénytelen volt visszavonulni, miután komoly támadásokat kapott amiatt, hogy többek szerint tudományos bizonyítékok nélkül állította az európaiak inteligencia-fölényét az afriakiakkal szemben. A férfi-női különbségtételt sem tartja jogtiprónak: “How do we accommodate the biological differences between men and women? I think the answer is obvious: We should both recognize that genetic differences between males and females exist and we should accord each sex the same freedoms and opportunities regardless of those differences.”
A vita tartalmát a hozzáétők tudják megítélni, külső szemlélőként azonban egy sajátosság rögvest feltűnik: Reich kritikusainak túlnyomó többsége társadalomtudós. Vagyis, ahogyan a régészet és genetika, úgy a táradalmi kérdések és genetika, a gender-témák és genetika kapcsán is felvetődik a kompetencia, másképpen szólva, az “Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul” kérdése. Ennek Peter Snow korábban még csak érzékeny problémafelvétését adta, de aztán a kilencvenes évek közepétől Gross, Lewitt és Lewis, majd Sokal híres támadásai a posztmodern társadalomtudományi hablatyok ellen nem véletlenül kapták a “Science Wars” megjelölést. Amilyen hangnemben írnak most Reichről a kritikusai (összehozva őt a mai rasszistákkal és emlegetve a konkrét náci előzményeket), az előrevetíti, hogy nem várható barátságos dialógus.
És mivel egyre többen vetik fel a szociálkonstruktivista áramlat felelősségét a racionalitás és evidence-based gondolkodás visszaszorulásában, szemben a Post-Truth hullámmal, a tétje is nagy az ilyen vitáknak.
Egyetemi Polgár 
Vélemény, hozzászólás?