Egyetemi Polgár

Hunyady György professzor (ETE PPK) a Bologna-bevezetésről beszél.

Szerethető volt-e a tanárképzés bologna-i reformja? Vélhetően nem, hiszen a német-szovjet tradíciókkal szembe ment, központosítottan valósult meg, radikális változásokat hozott, szabályozása bonyodalmas, sok kivétellel. /Vagyis: csúnya angolszász módon zavarta meg a poroszos-kádárista állóvizet./

Azonban: eszméje erős volt, a pedagógusképzés megoldatlan kérdéseire kínált európai léptékű választ. Például a pedagógus túlképzéssel szemben őszinte és világos helyzetet teremtett.

A revízió a TTK-soktól indult, asszisztált hozzá a pedagógiatudományos szakma.  A természettudományos kollégák azt a nyilvánvaló ellentmondást nem érzékelik, hogy miközben a gyenge közoktatást hibáztatják a színvonalcsökkenésért, miközben védik ennek a közoktatásnak a szakmai hátterét, a régi tanárképzést. /Ez felfoghatatlan logikátlanság reálműveltségű emberektől./

A kormányzati lépések kinyitnak olyan kérdéseket, amelyek még a lavinát elindító lobbicsoportokat is meglepik: általános-középiskolai megoszlás, egyetem-főiskola. /Lehet gyürközni, kollégák, ez a TTK igazi vészhelyzete lesz!/

A konklúzió: 2023-ban meglátjuk! Tolonganak majd a TTK tanári pályáért?

A lényeg: az elmúlt kilencvenes évben minden változás rendszerszerű volt és emelte a szintet, bővítette a tudást. /A jelenlegi ötletszerű és csökkenti a színvonalat./

Mikonya György dékán (ELTE TOK): Klebersberg, a rendszerező, tervező személyiség. Nehéz időkben, önmarcangoló, pénzhiáyos országban.

Kommunikáló, szakmai hátteret építő, víziókkal rendelkező politikus. Komplex rendszert épít a tudománypolitikában, nevelésben, nemzetiségi politikában is.

Klebersberg-idézetek:

“Nálunk sokan azon törik a fejüket azon, hogyan lehetne meglévő egyetemeink közül egyet-kettőt lemészárolni”

“egy miniszter csak akkor beszéljen, ha szavát nyomon követheti a tett”.

Egymásra épülő elemek összhangja, konfliktusokat képes volt feloldani, gazdasági alapokat megteremtette.

Halász Gábor professzor (ELTE PPK) előadásában jelzi, hogy a nagyvilágban teljesen átalakult a pedagógusképzésről zajló gondolkodás. 2011 New York: Teacher Summit.

Sok-sok nemzetközi dokumentum, ami a tanárképzéssel foglalkozik.

Néhány következtetés ezekből:

• a hangsúly a kezdő képzésből a munka közben történő képzésre helyeződik át, a kollégákkal való gyakorlatközösségben.
• azokat a pedagóguskompetenciákat kell erősíteni, amelyek a teljes iskolai munkavégzést támogatják, nem csupán a tanórák megtartása  a feladat.

Stéger Csilla doktorandusz (ELTE PPK): egy empirikus kutatás arról, milyen a tanárképzés Európában.

Mindenütt átalakították a tanárképzést Bologna alapján, azért, hogy a módszertan megújuljon.  Nagy szerkezeti változások lezajlottak.

Három ciklusú lett a képzés, európai szintű átjárhatósággal. Ennek keretében indult el a tartalmi megújulás.

Egyértelműen domináns a a Bachelor és Master osztott képzés, ahogyan a pedagógia-pszichológia kreditek is jóval nagyobb súlyt képviselnek, mint a visszarendezni vágyott magyar útban tervezik. Ma is több a szakos kredit…

Az államtitkár asszony azzal kezdi, hogy még semmi sem végleges, egyeztetések zajlanak még a nyáron stb. /Vagyis, eltelt egy év, kiérlelt szakmai anyagok nélkül, de volt kb. 70 konzultáció, lássuk, mi lett belőle:/

Ami érdekében változtatni kell Hoffmann államtitkárasszony szerint: munkára, kiszámíthatóságra, nemzeti értékekre alapozódó ország legyen, ne olyan, mint ami az elmúlt években a  “kis híján az összeomlás szélén tántorgott”. Ott. És sok nagy célról is hallottunk, az ember a középpontban stb. 10 perc.

Végre a tanárképzésről: a közoktatás kiszolgálója, rugalmasan alkalmazkodjon az elvárásokhoz. Tartalmilag meg kell újítani, ezt elkezdték az elődök, KKK. Lesz új nemzeti alaptanterv, új tankönyvek, ennek a pedagógusképzés elébe kell menjen. Értékrendet kell közvetíteni: munka, rend, kötelességteljesítés, tisztesség.

De: új feladatok állnak a tanár előtt – nem elég a szaktudás. Általános műveltség kell, praktikus elemekkel. Nem csupán a szaktárgyat kell tanítani, hanem a teljes igénnyel . /Ebből logikusan az következne, hogy a pedagógia-pszichológia képzési elemnek nem szabadna csökkenie…/

Közismereti tanárképzés osztatlanná alakulna vissza merthogy korábbi tanulmányok ezt támasztották alá. /ugyan, egyet mutassanak már... Éljenek a hetvenes-nyolcvanas évek!!!/

Óvóképzés, tanítóképzés változatlan maradna. Hacsak nem akarnak mást a szakmából.

Szaktanárképzés: visszaáll a kétszintű tanárképzés. Kevesebbet kell ugyanis tanítani szakmából a kisebbeknek – hiszen a pedagógia tárgyak ugyanazok volnának. DE csak annyival tudnak majd kevesebbet szaktárgyból az általános iskolai pedagógusok, hogy egyéves továbbképzéssel középiskolai tanár lehessen belőlük. /Hihetetlen: vagyis egyévnyi szaktudás választja el az általános iskolai felsőtagozatot a középiskolától. Szép idők jönnek a tanterv-összeállítókra, az összeomló egyetemi tanárképzőkre. /

Pedagógiai alázat nélkül nem lehet dolgozni – ez a zárszó. /Vajon a tények és a józan ész előtti szakmai alázat nélkül lehet oktatáspolitikát csinálni?/

Államtitkár-asszony továbbmegy – mármint más  programokra. Így csak a teremben maradok szembesülnek a szakmai tényekkel.

A pedagógusképzés meglehetősen hektikus re-reformálása idején érdekes, vajon az eredetileg tanárképzéssel foglalkozó politikus meg tudja-e győzni a szakmabelieket az eheti kormányálláspont érvényességérő?

Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár ez ELTE  “A tanárképzés kilátásai egy döntéseket érlelő szakaszban” tanácskozásán. Az online közvetítés itt látható, kommentárok pedig a blogon olvasható.

A HVG legfrissebb számában megjelent írásom teljes verziója olvasható a blogon: Konzervatív röpirat a magyar egyetem ügyében.

Címszavak: munkaerőpiaci mítosz, több diplomás kell (és persze tandíj), kutatóegyetemek, autonómia és Bologna.

Leginkább pedig: történelmi távlatból erőt merítve szembemenni a terjedő egyetem-ellenességgel, ami a Bokros-típusú megszorítók és a beszállítói kapitalizmus érdekeltjei közötti bizarr szövetség divatja mostanság.