Egyhetes bejegyzés, akkor még a HÖOK demonstráció kerekasztal-beszélgetésének élménye alatt: “intellektuálisan is könnyűnek találtatunk a hatalmi logikájú politikával szemben. Akkor meg is érdemeljük, ami történik velünk, a forráskivonást, a nemzeti-társadalmi küldetésünk leértékelődését, a kiszolgáltatottságunk növekedését.” (Intellektuális vereségünk felé félúton).
Jeges szél és felhevült fiatalok tüntetése az utcán, egyetemi épületbe decensen bevonuló lázadgatók és az általuk keltett görcsös médiafigyelem, észosztó jajjdeaktuális sajtókommentárok – és a felsőoktatás kilátástalan helyzetét alig-alig karcoló dörgedelmek. No, ez utóbbi az igazán aggasztó.
Hogy a hallgatói önkormányzatok nem tudnak eredménnyel politizálni a felsőoktatási törvény ellen, érthető, hiszen a korábbi tandíjellenes fellépések hamisságának ősbűne gúzsba köti a nyilvános fellépést. Az egyetem-menedzsmentben való fajsúlyos részvételük (ami óriási eredménye a magyar hallgatói mozgalomnak) szükségképpen megegyezéses stratégáikra szocializálta a szervezeti kultúrájukat. A mostanra nyilvánvaló eszme-hiány sem szubjektív intellektuális képtelenség, hanem a felsőoktatásnak és társadalmi közegének a teljes elbizonytalanodásából ered. A mindig szolgálatkész sajtó zavarodottan pozicionálja át magát: a baloldaliak, miután éveken át lihegve népszerűsítették az egyetemellenes gazdasági körök és politikai akarnokok tévedéseit, most az egyetemi értékek védelmezőinként pózolnak, a jobboldaliak, miután éveken át a konzervatív tudományos értékeket és a tandíjmentességet védték, most természetesen a túlképzést és túlköltekezést emlegetik, no meg az okoskodók, akik néhány trendi buzzworddel fedik el akadémiai írástudatlanságukat. Az egyetemi elit pedig leginkább tanácstalanul néz. Attól még visszatartja az elemi jóérzés és a nemzetközi beágyazódásból fakadó igényesség, hogy felvegye a mai szabályozási környezet és körvonalazódó szakpolitikai kultúra által megkövetelt kádárisa tempót, de karakánul fellépni nem lát perspektívát, nem érzékel közéleti és média-teret, érvényes viszonyítási pontokat (a lesajnálnivaló balliberális maradványokkal és újraaktivizálódó egyetemi kegyeltjeikkel nyilván nem óhajt közösködni senki komoly ember).
Mindehhez képest a Hallgatói Hálózat néven szerveződő csoport fellépése akár lendítő/provokáló hatással is lehetne, ha majd feltűnnek benne (és nem tűnek hamar el) karakteres gondolatok és markáns személyiségek. Indulásuk inkább egy félig sikerült historikus árnyjáték: a naivan példaként emlegetett bécsi egyetemfoglalások önmagukban is a kilencvenes évekbeli német egyetemi mozgalmak középkategóriás utánzatainak látszottak, melyek viszont a hatvanas évek diáklázadásait igyekeztek újramelegíteni. A látszat derivátumának gyengébb kiadása. A mostani facebookos akolmeleg könnyen kelti a tettek és erő érzetét a maroknyi résztvevőben, de erejüknek nyoma sincs a valódi egyetemi világban. Ahhoz nagyon tudatosan és új gondolatokkal kellene szerveződniük.
Meglehet, ez csupán a veterán hallgatói mozgalmár irigykedése a mai tüntetőkre, azonban az intellektuális hiányérzet egy nagyon is mai rémképet vetít előre: ha ez a színvonal tényező lehet, akkor igazán nagy a gond. Akkor az emlegetett egyetemi elit elől elzáródik az egyetemi polgári fellépés esélye, mert egy színvonaltalan és káros felsőoktatás-politikával szemben inkább választja majd a szakmai bezárkózást, mint a felszínes, leginkább politikai ihletésű bajuszhúzkodást.
Egyetemi Polgár 
Interesting thoughtss