Kevés alkalmatlanabb mérce létezik az egyetemi teljesítmény értékelésére, mint a globális felsőoktatási rangsorok köre. (Erről részletesen az ELTE Pszichológiai Intézete Társadalmi Kommunikáció Kutatócsoportja közreműködésével rövidesen induló rangsor.hu oldalunkon jelennek meg részletes elemzések, addig is általános felvetések olvashatók itt és itt.) De ha már akkora a sajtó- és politikusi érdeklődés eziránt, amekkora, egy kis áttekintés nem árthat:
Az ARWU 500-as rangsorában az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem szerepel Magyarországról. (A BME 2004-ben került be az 500-as listára, azonban esetében a műszaki területek publikációs sajátosságai miatt eleve korlátozott a jó szereplés lehetősége.) Az itt alkalmazott indikátorok jellege egyértelműen kedvez a nagy múlttal rendelkező kutatóegyetemeknek, hiszen az indikátorok között fontos szerepet kapnak az intézmény kutatói által elnyert díjak. Itt akár egy Nobel-díjas kutató is sokat változtathat az intézmény pozícióján.
Látható, hogy az ELTE és a SZTE esetében vagy csak a volt, vagy csak a jelenlegi alkalmazottak között találhatunk Nobel- vagy Field díjas kutatót, a másik érték ennek megfelelően 0. Az intézményi méreteket figyelembe vevő PCP indikátor pedig csak 10%-os súllyal szerepel az összesítésben, így valójában kevéssé alkalmas arra, hogy az egyetemek nagysága közötti különbségeket kiegyenlítse.
A Leideni Egyetem rangsorában az Eötvös Loránd Tudományegyetem szerepel a legjobb helyen, ezt követően a Debreceni Egyetem és a Semmelweis Egyetem található, az egymáshoz képesti különbségek azonban nem jelentősek. A legjobb 250 között van még a Szegedi Tudományegyetem, és 2008-ban még a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem is.
De hogy valójában mit is érnek ezek a rangsorhelyek? Erre rövidesen visszatérünk!
(Az adatelemzést Fodor Judit doktorandusz végezte el, köszönet érte.)
Egyetemi Polgár 
Vélemény, hozzászólás?