Egyetemi Polgár

Végre kiderült, mi a kormányzati illetéktelenkedők által sokat emlegetett felsőoktatási problémák fő oka: az ötlettelenség. Azt gondolják szerte e hazában az egyetemek, hogy  a hanyatló Nyugat és feltörekvő Kelet versengő egyetemeit olyasféle elavult módszerekkel előzzük meg, mint pl. hozzájuk hasonlóan számítógépek használata a kutatásban és oktatásban.

Pedig a legendás magyar kreativitást és tehetséget az mozgatja meg sokkal messzebbre repítően, ha megmaradunk a korábbi  informatikai infrastruktúránknál és nem veszünk újabb gépeket (hacsak nem EUs vagy NATO-pénzeink vannak). Erre a furmányra nem számítanak azok az elkényelmesedett burzsujok, úgyhogy miénk a jövő felsőoktatásának epicentruma (vagy mije…).

Vagy lehet más olvasata ennek a levélnek, amit egyetemi vezetők néznek üveges tekintettel, veszni érezve pályázati programokat, kutatásokat, kollégákat, hallgatókat?

Vajon a bölcsészeti tudományok jelenlegi háttérbe szorításával ütemet vét Magyarország? → olvasásának folytatása

Invitálás szóbeli “alkalmasságira”.

Egy igazán remek Apáczais diákparlament, éles kérdések, tiszta tekintetek, valódi jövőtudat.

Igen!

https://www.facebook.com/photo.php?v=10200507276860388&set=vb.1111732019&type=2&theater

Az egyetemi autonómia helyzete Európában

Az egyetemi autonómiáért vívott küzdelem a kormányzati-pénzügyi lobbikkal szemben 2006-ban kezdődött és 2011-ben bukott el. (Ezt blogunk részletesen elemezte itt.) Ezért is furcsa, hogy a kommentálók, különösen, ha kellő politikai indulattal olvasnak, miért kapták fel (pro és kontra egyaránt) a fejüket a rektori interjú azon részénél, amelyben Mezey Barna így fogalmaz: → olvasásának folytatása

“The accumulation of all powers, legislative, executive and judiciary, in the same hands, whether of one, a few, or many, and whether hereditary, self-appointed or elective, may justly be pronounced the very definition of tyranny. (James Madison: 47th paper of “The Federalist”)

Nem a múltszembesítés a blog profilja, de sok kétkedő hozzászólást kaptam a Heti Válasz online interjú egy mondatára:

“Ugyanakkor ironikus vagy éppen reménykeltő, de egyetlen magyar politikus volt, aki éppen ezzel szemben fejtette ki egy televíziós interjúban, még 2007-ben, hogy hamis az a nézet, amely szerint a szakképzést a felsőoktatás rovására kell fejleszteni. Ezt a politikust Orbán Viktornak hívták.”

Íme, a minden szavában támogatandó interjú-részlet (bő éve idéztük fel a blogban):

“Tíz éve vitám van az oktatás ügyében Demján Sándorral…. Nem az a baj, hogy Magyarországon túl sokan járnak egyetemre, mert Magyarországon nem érjük el az európai átlagot az egyetemre-főiskolára járókat tekintve. A baj ott van, hogy akik nem mennek gimnáziumba, azok nem mennek el szakközépiskolába, szakmunkásképzőbe se. Általános iskola után elveszítünk rengeteg gyereket. Az igazi kérdés, hogy az egyetemre, gimnáziumba menni nem akaró nyolc általánost végzettek akarjanak szakmunkás-képesítést, bizonyítványt szerezni. Ez egy másik probléma, nem függ össze a tandíj és az egyetemisták kérdésével, ez merőben másik problémakör.”

A minap megszólalt a Professzorok Batthány Köre. Eme nemes célokat kitűző szerveződés megnyilatkozásaira mindig érdemes figyelni, példaként álljon itt egy másik határozott hangú állásfoglalásuk:

“Elvonások a felsőoktatásban – A Professzorok Batthyány Körének Nyilatkozata

A Professzorok Batthyány Köre sajnálattal értesült a magyar felsőoktatást sújtó elvonásokról. Az, hogy a magyar gazdaság és különösen a költségvetés a jelenlegi nehéz helyzetben – melynek okait ehelyütt nem kívánjuk elemezni – fontos a takarékosság, még érthető. Az azonban, hogy az elvonások elosztásában a rövid távú politikai kockázatkezelésen túlmutató stratégiai megfontolások láthatólag nem játszottak szerepet, már semmiképpen sem fogadható el. A felsőoktatás ismét áldozatul esik annak, hogy a korlátozások katasztrofális következményei a politika számára csak kényelmes késleltetéssel, több év múlva jelentkeznek. A hosszú reakcióidő miatt a felsőoktatás stabilnak látszik, holott valójában roppant törékeny. Megfelelő működéséhez elengedhetetlenek a stabil és kiszámítható feltételek.

→ olvasásának folytatása

Mondatok a Heti Válasz Online interjúból:

• Feltétlenül támogatom a hallgatói önkormányzatiságot, mivel a diákok megszervezésének ez a legjobb kerete.
• úgy kell megőrizni a hallgatói önkormányzatiság értékes intézményét, hogy közben erősödjön az önkormányzatok működésének hallgatói kontrollja
• Az új kérést egyetlen módon tudom lefordítani: ha a kormány elmondja, hogy belátta a forráskivonás tarthatatlanságát, az azóta bekövetkezett károkkal együtt aktualizáljuk a fejlesztési terveket, majd újra tárgyalóasztalhoz ülünk. Ennek lenne értelme.
• Ugyanakkor ironikus vagy éppen reménykeltő, de egyetlen magyar politikus volt, aki éppen ezzel szemben fejtette ki egy televíziós interjúban, még 2007-ben, hogy hamis az a nézet, amely szerint a szakképzést a felsőoktatás rovására kell fejleszteni. Ezt a politikust Orbán Viktornak hívták.
• ha közben nincsen önálló gazdálkodásunk, ha az erős nyomás miatt alig van mozgásterünk, nem fogunk tudni új forrásokat bevonni.
• Klinghammer professzornak, államtitkár úrnak egyébként éppen ezen a területen lehet történelmi szerepe: a bizalmi viszony helyreállításában. Ma az egyetemek attól félnek, hogy ha elkezdenek önkorrekciókat végrehajtani, akkor az állam rögtön rájuk telepszik, hogy még több forrást vonjon ki. Közben az állam azt mondja, hogy addig nem hajlandó lépni, ameddig az egyetemek nem terítik lapjaikat, hiszen biztosan sumákolnak. Ez a kölcsönös bizalmatlanság pedig szép csendben megfojtja, mozgásképtelenné teszi a rendszert. Klinghammer István rendelkezik annyi tekintéllyel a felsőoktatásban, hogy kellő kormányzati felhatalmazással változtathat ezen.
• Mai rossz érzésünket az okozza, hogy a magyar felsőoktatás rendkívül rosszul vezette be a Bologna-folyamatot; talán a tanárképzés volt az egyetlen kivétel, de ott épp most csinálták vissza. Az, hogy ma Bologna szitokszó, a 2004-ben indult oktatáspolitika hatalmas vétke.
• A legrosszabb felsőoktatási lépéssorozat a keretszámokkal kapcsolatos: nem azzal volt baj, hogy az eredeti keretszám-csökkentő bejelentéssel tulajdonképpen tandíjat hirdettek, hanem azzal, hogy ezt átgondolatlanul, egyeztetés nélkül, koncepcionális keretek nélkül tették.
• Ahelyett, hogy már az elején őszinték lettünk volna, és megmondtuk volna, hogy tandíjat akarunk bevezetni.