Az állam újjászerveződésének időszakában fundamentálisabb érvekre és hosszabb távon is érvényes, a felnövekvő értelmiségi generációknak fogódzókat kínáló mintákra van szükség. Az európai (és ezen belül hangsúlyosan magyar, lásd Aranybulla) alkotmányos hagyomány Ius Resistendi-je méltó államelvi szövegkörnyezetet (és akinek ez jólesik, akár aktuálpolitikai vicceskedési alkalmat is) ad mindehhez, de az egyetem szempontjából annak végiggondolása volna lényeges, hogy az autonómia elve milyen összefüggésben áll a közfinanszírozás tényével? olvasásának folytatása
Vajon jogos és vajon értelmes az academic resistance? – I.
1 febA hatvanas évek diákmozgalmainak egyik abszurduma volt, amint az egyetem konzervatív önmeghatározásának védernyője alatt happeningeztek társadalomátalakító céljaik bűvöletében. Ma sem sokkal jobb a helyzet, amikor a felsőoktatási törvény ellenében eper- és (szerencsére) vér-menetes akciókat produkálnak szubkulturális csoportok – javukra írják azonban, hogy legalább megszólalnak. Az sem rossz jel, hogy az MTA humántudományi osztályai kemény hangú tiltakozást fogadtak el a keretszámok ügyében – az Akadémia vezetése azonban még nem szólalt meg az ügyben.
Bár a kelet-európai alávetetti reflexek bőven indokolják, hogy sokan miért hallgatagok vagy igencsak moderáltak a drasztikus forráskivonás és egyetem-idegen szabályozás idején (a fájdalmasan kisszámú kivételek egyike Kornai János), mégiscsak megfontolandó, hogy indokolható-e egyáltalán a közfinanszírozású intézményi világban az állami egyetemek kritikai fellépése? olvasásának folytatása
Diplomás Haza Bt.
30 janVajon erkölcsi megvetést érdemel-e valaki, ha szabadalmaztatja a nem szabadalmaztatható ötletet a kormányzati bornírtsággal szembeni ellenállásra? Nevezetesen: gyorsan alapít egy kicsi cégecskét, amely már most előszerződést köt a szeptemberben állami ösztöndíjszerződéssel tanulmányaikat megkezdő egyetemistákkal, főiskolásokkal, akiknek hat-tíz éven át kellene magyar joghatóság alatt dolgozniuk, cserébe az adóforintokból kapott támogatásért. A cég jutányos áron, félállásos minimálbéren stb. adna munkáltatói igazolást az európai polgárként bárhol dolgozó vagy nemdolgozó diplomásnak. Vagy másképp, még ravaszabbul játszaná ki az életszerűtlen szabályozást. olvasásának folytatása
Hogyan/honnan tovább?
27 janAz egyetem konzervatív eszméjét újrafogalmazva Allan Bloom arra adott inspirációt, hogy létezik ezredfordulós alternatíva a munkaerőpiaci szemlélet modernista-baloldali dogmájával és a posztmodern értékrelativizmussal-multikulturalizmussal szemben. A klasszikus tudáseszmény, a tudomány egysége, a tudásátadás közösségi felelőssége/missziója egyaránt a minőséget, a teljesítményt állítja vissza jogaiba. Ebben formálódott a szabadság és műveltség értékén alapuló euroatlanti kultúra, a mi kultúránk, a sajátunk. Így az egyetem ennek az egyik legfontosabb bázisa. Túlélte a náci és kommunista gleichsajtolást-értékelüldözést, a hatvannyolcas anti-intellektualizmust, a nyolcvanas-kilencvenes évek technokrata terrorját.
A mai hazai egyetemellenes, teljesítmény-érzéketlen, neokádárista felsőoktatási kurzussal szemben is csak a magyar tudásközpontú hagyomány adhat esélyt. A rendetlenség és korrupció közegében mégiscsak indultak egyetemi innovációk az elmúlt két évtizedben, megtámogatva a nemzetközi nyitás eléggé nem túlértékelhető hozadékaival (főként a legkiválóbb oktatók és hallgatók nemzetközi mércék elé kerülésével és szocializálódásával). Ezek folyathatósága azon múlik, hogy a magyar egyetemi értelmiség minőség-elkötelezett része képes és hajlandó lesz-e az együttműködés kultúráját romboló, színvonalcsökkentő viszonyok közepette továbbvinni a korábbi intellektuális nemzeti és jelenlegi tudásfejlesztő nyugati főáram értékeit – itthon.
Hogyan tovább?
27 janAz egyetem konzervatív eszméjét újrafogalmazva Allan Bloom arra adott inspirációt, hogy létezik ezredfordulós alternatíva a munkaerőpiaci szemlélet modernista-baloldali dogmájával és a posztmodern értékrelativizmussal-multikulturalizmussal szemben. A klasszikus tudáseszmény, a tudomány egysége, a tudásátadás közösségi felelőssége/missziója egyaránt a minőséget, a teljesítményt állítja vissza jogaiba. Ebben formálódott a szabadság és műveltség értékén alapuló euroatlanti kultúra, a mi kultúránk, a sajátunk. Így az egyetem ennek az egyik legfontosabb bázisa. Túlélte a náci és kommunista gleichsajtolást-értékelüldözést, a hatvannyolcas anti-intellektualizmust, a nyolcvanas-kilencvenes évek technokrata terrorját.
A mai hazai egyetemellenes, teljesítmény-érzéketlen, neokádárista felsőoktatási kurzussal szemben is csak a magyar tudásközpontú hagyomány adhat esélyt. A rendetlenség és korrupció közegében mégiscsak indultak egyetemi innovációk az elmúlt két évtizedben, megtámogatva a nemzetközi nyitás eléggé nem túlértékelhető hozadékaival (főként a legkiválóbb oktatók és hallgatók nemzetközi mércék elé kerülésével és szocializálódásával). Ezek folyathatósága azon múlik, hogy a magyar egyetemi értelmiség minőség-elkötelezett része képes és hajlandó lesz-e az együttműködés kultúráját romboló, színvonalcsökkentő viszonyok közepette továbbvinni a korábbi intellektuális nemzeti és jelenlegi tudásfejlesztő nyugati főáram értékeit – itthon.
Megvilágító gondolatok
26 janEduline tudósításból: „Nyilvánvaló, hogy aki most tizenkettedikes, és decemberig nem nagyon tanult fizikát, kémiát, biológiát, az ebben az évben nem fog változtatni, de azt nem zárom ki, hogy akinek idén nem sikerül a felvételi, és nem akar diákhitelt felvenni, egy évet az életéből arra szán, hogy természettudományos tárgyakat tanuljon” (Hoffmann Rózsa 2012 január)
Gondolom, a TTK-k oktatói alig várják azokat a jövőre felvételiző humán érdeklődésűeket, akik egyéves természettudományi orientációváltás után a pénzkímélés belülről fakadó, őszinte kiváncsiságával rohamozzák meg a tanszékeket. Öröm lesz őket tanítani, csupa helyét megtalált, elégedett fiatal, akik leginkább fizika- és matematika tanárnak válnak majd be, hiszen nagyon jól és hitelesen tudják majd a szakterület belülről való szeretetére nevelni a középiskolásokat!
De van jobb is: olvasásának folytatása
Videó
Keretszámok és hallgatói szerződés után – egy kis emlékezés
24 jan
“Tíz éve vitám van az oktatás ügyében Demján Sándorral…. Nem az a baj, hogy Magyarországon túl sokan járnak egyetemre, mert Magyarországon nem érjük el az európai átlagot az egyetemre-főiskolára járókat tekintve. A baj ott van, hogy akik nem mennek gimnáziumba, azok nem mennek el szakközépiskolába, szakmunkásképzőbe se. Általános iskola után elveszítünk rengeteg gyereket. Az igazi kérdés, hogy az egyetemre, gimnáziumba menni nem akaró nyolc általánost végzettek akarjanak szakmunkás-képesítést, bizonyítványt szerezni. Ez egy másik probléma, nem függ össze a tandíj és az egyetemisták kérdésével, ez merőben másik problémakör.” Valaki pontosan látta a helyzetet 2008-ban.
Heti Válaszban nyilatkozat
21 janA jogi karon 150 éves jogi iskolák szűnhetnek meg, megszakadhat a magyar jogi gondolkodás folyamatossága. És vajon mi történik a kárpátaljai magyar oktatással, ha mi nem finanszírozzuk közpénzből az ukrán szakot? Hogyan lehet nemzetközi kapcsolatokat ápolni például Kínával vagy Közép-Ázsiával képzett kutatók és intézetek nélkül?” – teszi fel a kérdést Fábri György, az ELTE rektor-helyettese.
Mire jók a globális rangsorok?
20 janRövidesen indul a ranking.hu, kutatócsoportunk rangsor-szakértői oldala. Az eredetileg monografikus szakmunkának szánt (csak elkészül végre…) szövegek behozatala a napi blogszférába elkerülhetetlen: a rangsor-fertőzés felbukkanni látszik a magyra korméánypolitikában is, ezért nagy sürgősséggel be kell mutatnunk a félreértéseket, különösen pedig a “Uses and Missuses” vonatkozásokat!
Egy példa:
A globális felsőoktatási rangsorok torzításainak makacssága különösen szembetűnő, ha arra a szellemes összevetésre gondolunk, amit az olasz Vision Think Tank készített a más típusú világrangsorokkal. Ebből kiderül, hogy a cégek, a márkák, az autógyártók, az ország-versenyképességek vagy a FIFA listáiban szereplő éllovasok egyaránt lényegesen dinamikusabban változnak és szélesebb körből érkeznek, mint a felsőoktatási rangsorokba.
gazdasági elit és felsőoktatás
19 jan
“Fábri György azt mondta, azt tartja a legnagyobb veszélynek, ha a kormány elmegy abba az irányba, hogy “kimondjuk, nem magasszintű tudásra, hanem sok kétkezi munkásra van szükség”, mert ez szerinte a felsőoktatás leépítéséhez vezet. Fábri megjegyezte, hogy erős gazdasági érdekcsoportok vannak emögött, és ugyan nem mondta ki, de feltehetően Demján Sándor üzletemberre gondolt, aki már többször nyilatkozott arról, hogy szerinte több fizikai munkásra és kevesebb bölcsészre lenne szükség.”
Az MCC köteteben megjelent tanulmány olvasható a Scribden.
Egyetemi Polgár 