HÖOKos szövegértési vagy szerep-zavar?

A három éve tartó hök-ellenes kampányok idején ez a blog szinte egyedül védte a hallgatói önkormányzatokat, a jelenlegi törvénymódosítás kapcsán is elsőként szólalt fel a hallgatói képviseleti jogok csorbítása ellen. Az egyetemi autonómia maradékainak feladásában eljátszani kezdett dicstelen szerepet azonban szó nélkül hagyni nem lehet, főként, mert egyre több intézményből jelzik hökösök is, hogy mindez legfeljebb rájuk hivatkozva, de nem egyetértésükkel történik. Az universitas hallgatók és oktatók egységét jelenti. Így oktatói státuszban lévő egyetemi polgárként is közöm van a hallgatói képviselethez, azonban az országos hallgatói önkormányzati szövetség negyedszázaddal ezelőtti alapító elnökeként elképedve olvasom, hogy ennek a szövetségnek a mostani vezetése aktívan közreműködik az egyetemi autonómia maradékainak a felszámolásában. Bizakodjunk mégis, hogy ebben pusztán szövegértési nehézségek vezetik őket, és nem másról van szó. Tehát segítsünk akkor, lássuk csak, milyen, a tudományos és képzési autonómiát egyértelműen sértő (így nagy eséllyel alkotmányellenes) jogkörei lennének a tervezett konzisztóriumnak (ezt bővebben kifejti korábbi posztunk):

– Vétójoga volna a kutatási stratégiában

– Vétójoga volna a képzési stratégiát is tartalmazó intézményfejlesztési tervben

– Vétójoga volna abban, mit tartalmazzon a rektori pályázati kiírás (tehát beleszólna a tudományos, oktatási elvárások megfogalmazásába), a rektori pályázatok bírálatában, és abban is, hogy ki lehet rektorjelölt.

Vagyis, semmiféle tudományos vagy felsőoktatási relevanciához nem kötött tagságú, egy fő kivételével politikai kinevezettekből álló testület határozná meg, hogy a nemzetközi tudományos versenytérben teljesítő oktatók, kutatók, hallgatók milyen kutatási stratégia keretében működjenek.

Mit mond erre a HÖOK elnöke:

„Én nem szuperhatalomként tekintek a konzisztóriumra” – mondta a hvg.hu-nak Gulyás Tibor, aki szerint nem rossz elképzelés, hogy van olyan testület, amely „tükröt állíthat az intézmények elé”. A HÖOK elnöke azt gondolja, hogy az egyetemi polgárok  fel tudnak lépni a konzisztóriumok esetleges túlkapásai miatt. Gulyás a konzisztóriumot legitim testületnek tartja az állam fenntartói jogainak érvényesítésében, melyet főleg amerikai és német mintára hoztak létre. „Lehet rossz stratégia, de ezt majd az idő eldönti” – jegyezte meg Gulyás, aki szerint abban viszont a kormánynak lesz óriási a felelőssége.”

Azt a kérdést majd a képviselni hivatott hallgatók teszik fel, hogy egyik felelős országos vezetőjük vajon puszta ismerethiányból  ismételgeti-e a német és amerikai példákról szóló kormányzati csúsztatást, vagy a “tükröt tartani” frazeológiát? Arra azonban többen is emlékszünk, hogy 2005-ben vagy 2006-ban mi volt a HÖOK, a FIDESZ, az MRK álláspontja az irányító testületekről vagy a gazdasági tanácsokról, miért fordultak Alktománybírósághoz. Ugyan mi változott meg tíz év alatt az egyetemi autonómia mibenlétéről való háromszáz éves, vitákon át formálódó tudásunkban? Bizonyosan vannak hallgatói önkormányzatok, amelyek nem játsszák el a koravén komoly reálpolitikust és kiállnak az egyetemi működés alapelvéért (az ELTE EHÖK például már közzé is tett egy finoman megfogalmazott, de világos elhatárolódást a konzisztórium problémátlanságával szemben). A színvallás elkerülhetetlen lesz egyetemenként, mert ebben az ügyben nincs hova hátrálni. Az igazi kérdés persze az egyetemvezetések karakánsága, de a hallgatók fellépése nyilván meghatározó..

Az ugyanis egy erőteljes állami szerepvállalásban bízó kormány részéről nem meglepő, hogy növelni próbálja a befolyását, és persze az is lehetséges, hogy sikerül neki. Az európai felsőoktatásban ez szokásos történet, néha nyerünk, néha veszítünk. De hogy egyetemi polgárok ebben ne az autonómia erősítésének/megvédésének álláspontját képviseljék, az felfoghatatlan önfeladás.