Konzisztórium = alkotmányos jogoktól megfosztott egyetem

A lényeg: a konzisztóriumok létrehozása logikusan ugyanúgy alkotmányellenes, ahogyan a 2005-ös irányító testületi és 2006-os gazdasági tanácsi jogkörök azok voltak. Az akkori Alkotmánybíróság érvelése a tudományos és képzési autonómia alkotmányos elvéből indult ki, ami a mostani alaptörvényből is levezethető és méginkább érvényes a jelen tervezetre, hiszen ebben a kutatási stratégiát és rektori pályázatot egy külső, állami kinevezésű testület vétójoggal illetve tartalommal határozná meg (ami nyilván nem fér bele a kormány gazdálkodást meghatározó alaptörvényi jogába).  Az egyetemi elitnek akkor is ki kell állnia ezen alkotmányosság mellett, ha  végül jogi csűrcsavarral átmenne a törvény. Ugyanis az egyetemi autonómia  feladása  sem morálisan, sem a tudomány és felsőoktatás lényegéből fakadóan nem elfogadható (példa rá a szakracionalizás méltatlan eseménysora). 

És most bővebben:

Elég volt néhány kisebb-nagyobb hallgatói-oktatói toppantás és rögvest retirált a minisztérium a “szak-racionalizálások” jó részétől. (Tiszteletet is érdemel az érintett hallgatók és oktatók kiállása, amivel kivédték a szakmai integritásukat és intézményi működőképességüket közvetlenül fenyegető, végiggondolatlan intézkedéseket!) De vajon nem ez volt a látványkonyha?

Merthogy a Felsőoktatási Kerekasztal ülése után aggasztó egybehangzósággal hallgattak a résztvevők a konzisztórium ügyében. Vajon ez azt jelenti, hogy folytatódik a magyar felsőoktatás 2011 óta zajló fokozatos önfeladása (= autonómia-feladása)? A konzisztóriumok ügyében vajon statisztál a magyar egyetemi világ az alkotmányosság nyilvánvaló megsértéshez? Nem kellene elővenni a 2005-ös és 2006-os alkotmánybírósági döntéseket, amiket üdvözölt az akkori ellenzék (értsd: FIDESZ), és amelyek a sokkal enyhébb jogelvonást is alaptörvénybe ütközőnek ítélték?

Akkor az Alkotmánybíróság arra hivatkozva ítélte alkotmányellenesnek előbb az irányító testület vezetési jogköreit, majd gazdasági tanácsoknak adandó, egyes kérdések szenátus elé kerülésének megakadályozására alkalmas jogkört, hogy az ütközik a tudományos és oktatási autonómiát garantáló alkotmányos passzusokkal. Most mire is kapnának jogot a tervezett konzisztórium? Vétójoga lenne az intézményfejlesztési tervben (beleértve a kutatási stratégiát is), a rektori pályázati kiírásának tartalmában, döntene arról, ki lehet rektorjelölt-jelölt, jogkövetkezményekkel értékelné a rektor működését – mindezt úgy, hogy tagjait a miniszter nevezi ki, saját döntési körében. (Történészeknek csemege, hogy az egyik költségvetési egyetértési jogot már eleve gyakorolja az állam a kancelláron keresztül, most vele – azaz önmagával – szemben is vétójogot ad egy másik ellenőrző szervének – a önkény túlbiztosítása, avagy mindenki gyanús, elvtársak…) Márpedig ezeket az alkotmányos szabadságokat még a mostani, szűkített alaptörvény is biztosítja! Ebben ugyan a gazdasági önállóságot csorbíthatóvá tették, a közvetlen beavatkozást a kutatási és képzési működésbe (ami a stratégiának és rektori megbízásnak is elidegeníthetetlen része, sőt, mivel a rektor felel a képzésért és kutatásért, mondhatni lényege) még ez sem engedi meg! (Részletesen lásd a poszt második részében)

Persze, a jogi csűrcsavar elindulhat, de az nem kérdés, hogy a tudomány és oktatás autonómiájának elvével szemben áll az, ha a tudomány és oktatás legbensőbb ügyeibe közvetlenül beleszólhat egy külső szerveződés. Arra pontosan emlékszünk, hogy milyen határozottan támogatta az akkor ellenzéki FIDESZ az alkotmányosság ezen értelmezését. Ma sincs többre szükség.

De ki fog felszólalni? Az nyilván eléggé visszatetsző, amikor azok tüntetnek és nyilatkozgatnak az egyetemi autonómia mellett, akik a korábbi jogfosztási kísérlet aktív részesei voltak, vagyis a baloldali ellenzék pártjainak képviselői, akkori kormányzati tisztviselők. A hallgatók lelkesültsége sajnos határosnak tűnik. Viszont az egyetemi oktatói elit, különösen az intézményvezetések láthatják, hogy nincs hova hátrálniuk már. Főként annak fényében, hogy mindközönségesen átverték őket: a kancellári rendszert annak az ígéretnek a kíséretében nyelték le, hogy visszakerül a rektorválasztás joga a szenátusokhoz és az egyetemek visszakapják a gazdasági önállóságukat is. Ehelyett még a rektori pályázati benyújtásának szabadságát is is elvették, valamint a promóciós anyagaikat és a könyveiket is egy állami hivatalon keresztül tudják csak kiadni. Egészen pontosan minek az elvesztésétől aggódva kell még újabb kompromisszumokat kötni?

Az autonómia persze nem túl népszerű eszme manapság, legalábbis viszonylag olcsón eladó: zökkenőmentesen engedtük el előbb a gazdasági, majd a rektorválasztási, a képzési, mostanra pedig már az intézményi (és félő, hogy nemsokára a tudományos) önállóságunkat. Nem csoda, hogy az európai autonómia-téképen egyre hátrébb és hátrébb kerülünk. Azt viszont éppen a szakeltörlések méltatlan történetén tanulhattuk meg, hogy az egyetemi autonómia nem csupán egy szép eszme (bár ez is elég volna, hogy küzdjünk érte), hanem a normális oktató-kutató munka egyedül alkalmas kerete.  A magyar egyetemek morális és szakmai hanyatlásának megállítására csakis az autonómia helyreállításával lehet esély.

A konzisztórium-ügy alkotmányossági vonatkozásairól a hivatkozások:

Ebben a kérdésben az Alkortmánybíróság világos döntést hozott 2006-ban. Az akkori köztársasági elnök azzal fordult a testülethez, hogy az év július 24-én elfogadott felsőoktatási törvény-módosítás azon pontja, ami az akkor létrehozott gazdasági tanácsoknak jogot adott megakadályozni bizonyos előterjesztések szenátus elé kerülését, alkotmányellenes. Miért is? “…a gazdasági tanács számára a szenátusi döntéshozatal rektori kezdeményezéséhez biztosított előzetes egyetértési jog alkalmas arra, hogy a felsőoktatási önkormányzati szervek működését, az autonóm döntéshozatalt megakadályozza. A felsőoktatási autonómiába tartozó önkormányzati jogok szabad gyakorlásának megakadályozása a felsőoktatási intézmény önállóságának és függetlenségének korlátozását, megszűnését jelentheti, s a felsőoktatási autonómia sérelmét vonja maga után.”

És milyen jogkört kapna most a tervezett konzisztórium?