“Ám épp az szolgálná – minden meggyőződésünk szerint – a legjobban a 20. századi önkényuralmi rendszerekkel való egyértelmű és egyöntetű szakítás törvénybe foglalt szándékát, ha az ezt célzó intézkedések maguk is demonstrálnák a demokratikus kormányzás fölényét az önkényességgel szemben, elismernék és tiszteletben tartanák a közvetlenül érintettek véleménynyilvánításának jogát és szükségességét, konzultációval és meggyőzéssel igyekezve feloldani fel az esetleges konfliktusokat.”
A magyar médiában is sokakat lesre futtatott a The Independent első látásra is gyanús cikke a vélelmezett finn oktatási paradigmaváltásról, a tantárgyak etörléséről. Az Egyetemi Polgár határozottan fogalmazta meg ellenvéleményét a nagy örömködéssel szemben, de most visszaigazolódott reményünk, hogy nem ment el finn nyelvrokonaink esze.
Irmali Halinen, a nemzeti képzési bizottásg vezetője, talán épp a nagynevű lap mellényúlása miatt, a minap összefoglalta a 2016-tól induló NFC (kb. nemzeti kerettanterv) lényegét: Ugyanis egyáltalán nem törlik el a tantárgyakat, pusztán az eddig is meglévő lehetőségeket a témaközpontú oktatás alkalmazására és az átfogó témakörök alkalmazására rendszerszinten is beiktatja. Legalább egy multidiszciplináris témakört projektszerűen kell majd tanulniuk az alapszintű oktatásban. Az eddigi tapasztalatok alapján várhatóan az iskolák nagy részében nem fog változni az oktatás – bár igen nagy szabadságuk lesz dönteni. A tantárgyak azonban továbbra is meghatározóak lesznek:
“School subjects still have an important role to play in teaching and learning. The subjects that are common to all students in basic education have been stipulated in the Basic Education Act, and the allocation of lesson hours among school subjects has been prescribed in the Government Decree in 2012.”
A torzító cikk hazai fogadtatása azonban éppen arra mutat rá, hogy a normális okatás-politikai és oktatás-szakmai viták kiiktatása milyen dacreakciókat alakított ki a magyar oktatási nyilvánosságban: elég túlközpontosított és drillezett magyar iskolai világhoz képest valami másról félfüllel hallani, és máris hír lesz belőle, amit még oktatási szakemberek is kétségek nélkül magyarázgatnak.
A könyvtárak az információszerzés és –megosztás kollaboratív környezetét biztosítva, az egyetemi tudást a digitális térben is interdiszciplináris és tudománykommunikációs tartalmakkal reprezentálva, az egyetem arcát a felhasználó közösség felé kinyitva működhetnek fenntartható és értékén becsült intézményi tudásközpontként.
Hannah Arendt írja, talán a The Crisis of Education-ban (1954): az amerikai közoktatást az tette tönkre, hogy stabil és megmerevedett oktatási rendszer híján az európai pedagógiai kísérletek akadálytalanul zúghattak végig az országon. Most, amikor a The Independent tudósítása alapján megindult a honi ünneplése a finn közoktatás tantárgymentesítésének, mégis érdemes volna kiszakadni a magyar túlszabályozottság és egyközpontúság nyomasztó élményét kompenzáló örömködésből, megnézve, mit is jelenthet ez?
Világos tapasztalat, hogy a tudományban az interdiszciiplinaritás csak akkor nem vezet semmitmondó felszínességhez, ha komoly diszciplináris tudások egymásra vonatkoztatását jelenti (merthogy a tudományos tudás szerveződése nem véletlenül ilyen, a hatékonyságot és szabadságot megalapozó nyugati világban, a mi világunkban.) A tudás-átadásban természetesen pedagógiai programok sora vetélkedhet a leginkább alkalmas megoldásokkal, de ha ezek teljesen feloldják az egyértelmű kereteket (igaz-hamis megkülönböztetése; a tudáselemek diskurzusának organikus kapcsolódásai a kronológia/hierarchia révén; identitás; érték-kötöttség; hermeneutikai belátás;, világértelmezés-igény), akkor az végveszélyt hozhat a műveltségi kánon szétporlasztásával a hatékonyságra, a társadalmi integritásra és a szabadságra.
(“Semmit rólunk, semmit nélkülünk – a rendszerváltoztató hallgatói mozgalomtól a HÖKös fixációkig” Felsőoktatás Műhely 2014. II.):
“Az sem túlságosan meggyőző érv, hogy a pártpolitika behozatala az egyetemekre növelné a hallgatók közösségi aktivitását. Minden felmérés azt mutatja, hogy a pártideológiáknál elutasítottabb motívum kevés található a magyar társadalomban, különösen a fiatalok körében. Mitől volna akkor ezeknek lendítő ereje?
Nem arról van szó inkább, hogy a társadalmi életvilág egyéb területein a szerveződésben és közösségi legitimálódásban kudarcot vallott csoportok kényelmesebbnek tűnő terepet akarnak maguknak elfoglalni a fiatalok körében? → olvasásának folytatása
“Hazánkban a féregfertőzések közt a második leggyakoribb a TRICHURISASIS, melyet a Trichuris trichuria , más néven ostorgiliszta okoz. Felismerése nem könnyű, mert alacsony számú élősködő és a gazdaszervezet relatíve jó általános állapota esetén alig, vagy egyáltalán nem okoz tüneteket. A talaj útján terjed, így a városi lakosság sokkal kevéssé érintett.” (In: http://www.naturalhelp.hu/parazita)
“Böröcz szeretné, ha a pártok ifjúsági szervezetei megjelennének az egyetemeken, a többi párt ifjúsági szervezete is mellettük állt, azonban a rektori konferencián nem kaptak zöld útat, mert “bizonyos érdekeket sérthettek”. Böröcz szerint nem azért akarnak az egyetemekre menni, hogy aztán kollégiumi helyeket osszanak. Hanem részben azért, hogy visszaszorítsák a HÖK-ben erős Jobbikot. Másrészt, hogy közéleti vitákat szervezzenek, mert szerinte erre most csak akkor van lehetősége, ha az egyetem vezetősége úgy dönt.” (In: http://index.hu/belfold/2015/03/20/borocz_provokacio_trafik/)
Hova és honnan akarnak felkapaszkodni párttagkönyvvel a zsebükben?
“Aznap délelőtt különösen rossz kedvében volt Medve, s amúgy is régen unta és utálta már ezt az egész erőszakosságot és igazságtalanságot. Kivette az utolsó előtti, maradék, vékony kis szeletet. Schulze első sor hátraarcot és oszoljt vezényelt. Medve mohón, éhesen emelte szájához a zsírtalan zsíros kenyerét, aztán érthetetlen indulat fogta el, és ahelyett, hogy beleharapott volna, suta, vad mozdulattal földhöz vágta.
– Lekenik? Hogyhogy? A zsírt?”
***
A magyar tudomány és felsőoktatás egyik tradícionális, de ma is élő értéke a tudományos ismeretterjesztés. Akkor is az marad, ha most épp néhány nímand a maga szintjére próbálja lerántani ezt a fogalmat: “…ezt „tudásbővítő, ismeretterjesztő” szolgáltatásnak nevezte.”
Hát akkor csak álljanak sámlira és próbáljanak felfelé tekinteni, hátha meglátják a tudásbővítő, ismeretterjesztő egyéniségek cipősarkait:
Például rögtön azzal, hogy elvesszük az önbizalmukat, miközben a teljesítményük egyáltalán nem gyengébb, sőt, jobb, mint a fiúké: ezt állapítja meg az OECD napokban megjelent átfogó elemzése a témában (The ABC of Gender Equality in Education). A kulcsszavak nem véletlenül az Aptitude, Behavior, Confidence. → olvasásának folytatása