16.6 percent of humanities Ph.D.s were going into management-level positions outside the academy, while 4.9 percent would work in media and the arts.

http://www.theatlantic.com/business/archive/2014/03/what-can-you-do-with-a-humanities-phd-anyway/359927/

A The Atlantic tágabb összefüggésbe helyezte az amerikai felsőoktatás legtöbbször emlegetett válságelemét, a kezelhetetlennek tűnő eladósodást az egyre emelkedő tandíjak miatt. Vajon nálunk elkezdik lassan mérni ezeket a közvetett hatésokat? Bár a magyar rendszer lényegesen jobb volt, mint az USA-beli, a Diákhitel II. elkezdte lekűzdeni az előnyünket (szerencsére nem is jött be).

“Are Student Loans Really Holding Back the Economy?

It’s not clear that student loans are responsible for the moribund market for mortgages. Here’s why their effect on the broader economy is equally unclear.”

N Nazarbajev, President of Kazakhstan:

“There must be at least two universities of Kakhstan in the ranking of the world top universities by 2020.” 
Idézte az Al-Farabi Kazakh National University rektorhelyettese.

A munkaadói szempontok megjelenése a rangsorokban alapvető módszertani kérdéseket vet fel – a legtöbb rangsor inkább csak bizonyos területeken (MBA képzéseknél) alkalmazza. Fizetések elemzése, empirikus felmérések segíthetnek ebben.

→ olvasásának folytatása

Az IREG nevű nemzetközi rangsorszervezet kétéventei konferenciáinak sorában idén a munkaadói szempontokat helyezte a középpontba. Az University of London Darwin Building-ben zajló tanácskozáson az első panelben a Siemnes, az Airbus, a Shell és az Enterprise Rent-a-Car képviselői beszélnek.

→ olvasásának folytatása

Sok szempont, új eredmények, változások…

European Business School Ranking: analysis

Szakértők, elemzők, médiások a rangsorokról 2013. december 10-én, kedden, 10.30-tól a BKF-en:

Magyar esélyek a nemzetközi rangsorokban, avagy TOP200 helyett (S)TOP200?

Mire kíváncsiak a továbbtanulók? – média-szempontok, tudományos kiválóság, oktatói kiválóság, hallgatói szolgáltatások, mobilitás, piacképesség

„És ha megfizetem?” – a tandíjas képzések értékelése, rangsorolási kérdései

A rangsorkészítés módszertani kérdései

Regisztráció itt!

A magyar tudományos kapacitás intézményi koncentráltsága meghatározza a rangsor-helyezési esélyeket:

Részletek az eduline-on megjelent elemzésemben.

Úgy tűnik, egyre inkább stabilizálódik az a szakértői kör, amely a globális rangsorok mögött áll. Az ARWU legnagyobb riválisa korábban a Times Higher Education rangsora volt, azonban a Thomson Reuters (ez adja a bázisát a THE rankingnek) a konferencia fő szponzora. Ugyanaz a kb. tucatnyi ember tart előadást és hivatkozik egymásra rangsorügyben, a kritikai felvetések ellenére is jól együttélve a rangsorokkal. Ebből a körből a záró panelben Jamil Salmi, hivatásos felsőoktatási szakértő volt a lojális, aki szemrebbenés nélkül mesélt a rangsorok típusairól, újdonságairól, korlátozottságairól, miközben világossá tette, hogy márpedig rangsornak lennie kell (A hozzászóló társszakértők ezt erősítették vehemensen. Fő érvük: nincs jobb eszköz, és lám, használják. Mondjuk a lobotómiáról is ilyeneket mondtak anno.)

Ennél kritikusabb volt két hölgy, Ellen Hazelkorn és Barbara Kehm, mindketten sokat publikáltak a témában. Akkurátusan vették számba a rangsorok hiányosságait, a kutatás-központúságot, az ebből eredő egyoldalúságokat, a módszertanok önkényességét. Arra is utaltak, hogy túlságosan nagy hatással vannak az intézményi döntésekre, felsőoktatási politikákra. Igyekeztek széles történelmi perspektívába helyezni a globális rangsorok formálódását, volt itt transznacionális erőközpontoktól kezdve globalizáción át a posztmodernig minden (ahelyett, hogy az általunk képviselt „ranking-média-hack” elméletet követték volna, no de majd most megismerik…)

Ezek után valóban nem volt könnyű lezárni a konferenciát, de a Jan Sadlak ebben is ügyes volt: jelezte, hogy persze sok baj van a rangsorokkal, azonban mindenképpen itt vannak, ezért az egyetemek feladata, hogy arra használják ezeket, amire mégiscsak jók. Ez persze más irányból, de tartalmában egybecseng a mi kérdésfelvetésünkkel: „Rankings have control universities or universities domesticate rankings?”  (Azon kicsit sem merengtek el a szervezők, hogy ha a világklasszis egyetemekről beszélünk és az ő érétkeiket akarjuk érvényesíteni, vajon miért nem jött el ezekről az egyetemekről senki a konferenciára?)

Ezzel az üzenettel és a Shanghai Jiao Tong University rangsor-csapatának ünneplésével fejeződött be a világszínvonalú egyetemek építéséről rendezett 5. Conferenc on World Classic Univerities. A tanulságokról a magyar egyetemi valóság fényében rövidesen értekezünk!