Egyetemi Polgár

A Financial Times legfrissebb európai MBA ranking listáján a Corvinus a 79. helyen van – magára a listára összesen négy intézmény került fel Kelet-Európából, közülük a legjobb helyen (39.) a varsói Kozminski Egyetem, majd a Szentpétervári Állami Egyetem (61), illetve közvetlenül a BCE előtt a Prágai Gazdaságtudományi Egyetem áll. Ez mutatja amúgy a valódi mozgásteret is, vagyis a publikációs teljesítmény és a végzettek fizetési lehetőségeinek (mint indikátorok) nem változó lemaradását az európai élmezőnytől.

Ha már folyamatosan a versenyképességre és nemzetközi megméretésre hivatkoznak a hazai döntéshozók, célszerű volna  meghallaniuk a legjobb európai egyetemek üzenetét a bölcsészeti és társadalomtudományok fontosságáról? Hiszen huszonegy vezető egyetem által alkotott League of European Research Universities (LERU) kezdeményezésére éppen arról fogalmazott meg a Leideni Egyetemen több nemzetközi és nemzeti kutatóegyetemi szövetség, hogy azokkal a komplex problémákkal, amelyek az emeberiség előtt állnak, csakis ezen tudományterületek (Social Sciences and Humanities – SSH) eredményeinek birtokában tudhatunk megkűzdeni. A komplexitás itt a legközvetlenebb nemzetgazdasági kihívásokra is vonatkozik, tehát gazdaságfejlesztési programokat vagy a technológiák elterjesztését sem lehet a kulturális-társadalmi vonatkozások nélkül sikerre vinni. Az oktatás hatékonysága sem képzelhető el másképp, mint a bölcsészeti belátások alkalmazásával, mint ahogyan a társadalmi kohézió és békés együttélés sem.

Ezzel sok befolyásos honi politikaformáló persze nem ért egyet, amit blogunk igencsak bőven tárgyalt az elmúlt időkben. De mielőtt komplett felsőoktatási stratégai épül arra, hogy mellőzik a humántudományokat, érdemes volna mégiscsak azokra a felsőoktatási rendszerekre vetni a pillantásokat, amelyekben taníttatják a gyermekeiket…

Korábbi írásaink a témában:

Bölcsészeti újraéledés: az inga visszalendülőben, avagy ki teremti az értéket?

A bölcsész PhDsoknak mégsem kellene aggódni…

A humánképzés melletti kampány segédletei

Az amerikai felsőoktatásban egyre erőteljesebben tematizált probléma a nemi erőszak. Korábban bemutattam a hallgatókat ért szexuális támadások megelőzésére tett lépéseket, de az elmúlt időszakban már kifejezetten az egyetemi körben zajló bántalmazások kerültek a figyelem középpontjába. Az American Association of Universities ezért átfogó felmérést kezdeményez a témában, ami kétpárti USA-szenátori támogatást is kapott.

Az USA pedagógusaival szembeni elvárások egyre inkább a vallási és politikai-ideológiai megoszlások mentén alakulnak a népességben – ez derült ki a PEW szeptemberben nyilvánosságra hozott kutatásából. A konzervatívok számára fontos a vallásos hit és engedelmesség, míg a liberálisok a toleranciát igénylik a tanároktól. → olvasásának folytatása

Nagyon, nagyon tanulságos információk a kelet-európai tudományos kutatásról:

Az elemzés:

http://www.nature.com/news/after-the-berlin-wall-central-europe-up-close-1.16272#/europe

Bár eddig is mintha túlkínálat lett volna a nemzetközi felsőoktatási rangsorokból, az Egyesült Államok  legolvasottabb (és a média-rangsorok terén a nagy fordulatot hozó) U.S.News & World Report Education részlege is bejelentkezett erre a piacra.

Az indikátorok területén sok újdonságot nem hozó (Thomson Reuters adatokkal dolgozó) ranking újabb elemzegetésekre ad lehetőséget, persze sok teteje nem lesz már ennek. Az se nagy meglepetés, hogy egyetlen magyar intézményt találunk az első ötszázban: az ELTE-t.

A hallgatói önkormányzatok negyedszázaddal ezelőtti indulásában közreműködött, a felsőoktatás iránt ma is elkötelezett személyiségekkel (Palkovics László, Szócska Miklós, Pikó András, Székely Mózes, Vetési Iván) beszélgetek a közeljövőben a hallgatói önkormányzatiságról.

Tudósítás lesz, addig előzetesen a Felsőoktatási Műhelyben decemberben megjelenő tanulmányom a témában:

Semmit rólunk, semmit nélkülünk – a rendszerváltoztató hallgatói mozgalomtól a HÖKös fixációkig

Szakmai előzmény, 2010. márciusából:

“Egy elfelejtett történet: a hallgatói mozgalom a rendszerváltozásban Az első országos társadalmi megmozdulást 1956 után az egyetemi-főiskolai hallgatói önkormányzatok szervezték a rendszerváltozáskor, 1988 őszén. Ők befolyásolták leginkább egy szakterület, a felsőoktatás szakpolitikai változásait, olyannyira, hogy az átmenet politikai egyezkedései nem is érintették ezt érdemben. Eközben nemhogy legendássá nem vált a hallgatói önkormányzati mozgalom, de lényegében kiesett a rendszerváltozás narratívájából is. Vajon mit mond el ez a történet magáról a magyar értelmiségi emlékezetről, értékrendről, a magyar demokrácia politikai logikájáról? A beszélgetés résztvevői: Fábri István szociológus, Educatio Kft; Jancsák Csaba szociológus, Szegedi Tudományegyetem; Pikó András újságíró, Klub Rádió”

http://tudaspresszo.hu/articleGroups/tudositasok/hallgatoi-mozgalom-filmek%2C-emlekek%2C-elemzesek

Az elmúlt napok egyetemi témájú sajtója a sok-sok hipokrácia közepette ellenére is felhívta a figyelmet a jó magyar rutinnal homályban tartott problémára, a hallgatókat érő szexuális bántalmazásokra. Pusztán csak a statisztikai törvényszerűségek alapján is kijelenthető, hogy fájdalmasan nagy lehet a látencia, az elhallgatás.

Remélhetően nem a bizonytalan hátterű sztorizásokba merül ez ki, hanem valódi szembenézésre lesz képes a felsőokatás. Ehhez jó példákat szolgálhat néhány USA-beli tapasztalat, amit az ELTE Karrierközpont munkatársai segítségével ismerhettünk meg:

Sokféle jogi és morális kérdést vet fel a szexuélis bűncselekményért elítéltek neveinek nyilvánosságra hozása. Ilyenek az USA-ban általában is elérhetőek, de néhány egyetem alkalmazza ezek szűkített, az adott egyetemen tanulókra, dolgozókra vetített formáját. Ennek hatékonyságáról szól egy átfogó tanulmány. 

Egy 2003-ban brutálisan bántalmazott és meggyilkolt diáklány, Dru Sodjin, az University of North Dakota hallgatója nevét adta Budh elnök 2006-ban annak a törvénynek, amely révén igen széleskörű listából kereshetőek a szexuélis bűnözök a The Dru Sjodin National Sex Offender Public Website (NSOPW) segítségével.

Európában vita van a listázásról – de merre haladjon Magyarország?